2008/11/22

A XXI. század átka

Egy jó példa arra, hogyan formálta át mára az emberek gondolkodását az informatika:

Tegnap szükségem volt egy információra, ami egy asztalfiókba helyezett dossziéban lévő papíron lapult, én viszont nem voltam otthon.  Ezért felhívtam Sógornőmet, és megkértem, hogy keresse már elő nekem a fiókból azt a mappát.

Ő pedig abban a pillanatban már ült is le a számítógép elé, hogy megnyissa, amiről beszélek... :-)

2008/11/18

Debrecen + Kárpátia

feltétlenül szeretnék írni pár szót a hétvégéről, mielőtt eljön az újabb, amiről megint lesz mit írni...

szombaton a kézilabda bajnokság alapszakasza "tavaszi szezonjának" első mérkőzésére mentem, ez nem volt más, mint az emlékezetes szeptember 7-i DVSC-FTC meccs "visszavágója". azóta sokminden történt, a Debrecen 100%-os maradt, kedvenc csapatom a Fradi pedig elszenvedett 1-2 váratlan vereséget.  ennek megfelelően úgy tűnt, hogy megesik az a szégyen, hogy ismét kikapunk tőlük hazai pályán.

ezért is, meg persze a november 1-i események utáni összefogásnak köszönhetően mintegy kétszáz hajdúsági szurkoló is érkezett, ami szintén kuriózum volt, mert amióta én kijárok a Népligetbe, nemigen láttam még ott szervezett debreceni szurkolást.  természetesen pokoli, ugyanakkor végig sportszerű volt a hangulat, a "keményfiúk" megmutatták, hogy képesek összefogni és csak a saját csapatuk bíztatására koncentrálni.

és ami a lényeg: parádés játékot bemutatva OTTHON TARTOTTUK a két pontot!!! az egész csapat kiemelkedőt nyújtott, ám külön öröm volt számomra, hogy Kenyeres Fanni tizenhárom gólt lőtt, továbbá a második félidőben általam soha nem látott módon védett Irina Szidorova, a Fradi frissen igazolt kapusa.  Kenyeresnek azért örültem, mert Németh Helga után ő volt a másik olyan játékos, akit az évek során ellenfélként látva mindig is szívesen láttam volna Fradi mezben a pályán.  És ha nem is egyszerre, de mindkét vágyam valóra vált... Szidorova (aki még véletlenül sem AZ A Szidorova) pedig azért jelentett örömet, mert őszintén szólva az érkezése (szeptember eleje) óta gyakorlatilag nem láttam, hogy egy épkézláb védést bemutatott volna és már-már kezdtem kételkedni abban, hogy érdemes volt őt leigazolni.  valahol sajnáltam is, mert nem lehetett könnyű egy vadidegen országban egy "félkész" csapatba beesni (vajon mit gondolhatott, amikor kb. 4 napja volt Magyarországon és élete első magyar bajnokiján 2000 örjöngő néző és pályára bedobált görögtűz fogadta? :-) és titkon reméltem, hogy egyszer azért letesz valamit az asztalra.  hát most letett: megfogott két sorsdöntő hétméterest, jópár lövést, majd az egyik legkritikusabb pillanatban már annyira fosott a hetest lövő játékos tőle, hogy egyszerűen mellédobta... :-).

fotózás szempontjából is érdekes volt a meccs, a szokásos pálya mögötti pozíciót megunva inkább a pálya két sarkán lévő "páholyokból" lőttem képeket és ismét rájöttem, hogy egész különleges és jó fotókat lehet onnan csinálni.  (akit érdekel: http://www.handballphotos.com).

meccs után nem volt sok idő ünnepelni (ill. az ünneplést fotózni), ugyanis fél órán belül Káposztásmegyeren kellett lennünk, mert jegyünk volt a Kárpátia zenekar koncertjére.

rövid szünet...

szinte hallom, ahogy sokan a Kárpátia név hallatán most felszisszennek (vagy felszisszennének, ha olvasnák a blogomat...), hogy úristen, nem gondoltam volna, hogy...  pedig de.  lehet érte utálni, lehet lenézni, de én kedvelem őket és az igazat megvallva nagyrészt magaménak érzem azokat a gondolatokat, amikről ők a számaikban énekelnek.

tudom, hogy nem lehet összehasonlítani, de velük is úgy voltam, mint Markus-szal (http://paha.blogspot.com/2008/10/markus.html): amióta ismerem és kedvelem a zenéjüket, tudtam, hogy előbb-utóbb élőben is megnézem/meghallgatom.  így jött tehát a káposztásmegyeri jégcsarnokban (nem tudom most mi a hivatalos neve) megrendezett koncert, amire sikerült is időben átérni a mérkőzésről.  már hömpölygött befele a tömeg, mikor mi is csatlakozunk, az emberek olyan 60-70%-án Kárpátia póló volt, sokaknál voltak szászlók illetve sokan voltak valamilyen nemzeti színű ruhadarabban. 

lehet, hogy az ilyen "nemzeti érzelmű" eseményekről hivatalosan sugallt (hamis) képek hatására, lehet, hogy más miatt, de tök jó volt látni, hogy mennyire vegyes volt a koncertre látogatók társasága: volta "öreg rockerek" és "rockernők", idősebb fazonok, házaspárok, fiatal csitrik és "hozzájuk illő" kölykök, "nehézfiúk" és persze hozzánk hasonló átlagos alakok is.  ahogy egy koncerten lenni szokott, sokan nem szomjas állapotban érkeztek, sőt voltak olyanok is, akik szeritem már nem is tudták, hol vannak. :)

a műsor kb. fél órával a meghirdetett időpont után kezdődött és nekem nagyon tetszett.  a korábbi intenzív kárpátia-hallatásnak köszönhetően a számok kb. felét végig énekeltem, a maradék kétharmadát ismertem, és voltak olyan számok is, amiket még nem hallottam.  külön tetszett, hogy bár nem volt túl összetett látványvilág, mindig igyekeztek a számokat kiszínezni a színpad mögött játszódó animációkkal, filmekkel, fotókkal illetve rajzokkal.  szerintem egy picit sok "depressziós" számot nyomtak, de lehet, hogy ez csak nekem volt furcsa, hisz aki ismeri a zenekart az tudhatja, hogy nem túl sok vidám számuk van.

nem számoltam pontosan, de több, mint két órán át nyomták, még fél óra volt, míg kijutottunk az objektumból, majd 1.5 óra autókázás (NEM, én nem ittam semmit se a meccsen se a koncerten!!! ;) után haza is értem, fejemben a nap két felejthetetlen élményével.

2008/11/15

InstraLasik

A héten megint egy fontos esemény részese voltam: végre sor került Feleségem látáskorrekciós műtétjére.  Az előzményekről röviden csak annyit kell tudni, hogy már "emberemlékezet óta" erős kontaktlencsét hordott és még annál is régebben is szemüveges volt.  Most unta meg a dolgot és vágott bele.  Tapasztalatoknak nem volt híján, ugyanis fél évvel korábban Tesója is részt vett egy ilyenen, de már ő is egy barátunk ajánlására ment el, plusz még egy másik barátunk is részt vett valamikor a nyár elején, egyszóval tudta, mire számíthat.

Nem áll szándékomban írni a műtét során illetve az utána szerzett tapasztalatairól, hiszen én max. azt tudnám leírni, amit tőle hallottam, de azt tessék inkább személyesen tőle, vagy valaki mástól megkérdezni, aki ilyen műtéten esett át.

Inkább arról írnék (annak, aki nem ismeri ezt a módszert) pár szóban, hogy a "hagyományos" látásjavító műtéttel szemben ez az IntraLasik eljárás egy "hipermodernultraszuper" dolog, annak minden előnyével és (egyetlen) hátrányával együtt.  Az előnyök közül talán a legfontosabb az, hogy nagyon biztonságos, hiszen a dolog lényegi része emberi beavatkozás nélkül, számítógép által vezérelve történik, a másik szintén nem elhanyagolható dolog pedig az, hogy a hagyományos módszerrel szemben a gyógyulási idő sokkal rövidebb:  a Feleségem gyakorlatilag a műtét után _azonnal_ látott, ha irodai munkát végezne, akkor elméletileg 1-2 nap pihenő után ismét dolgozhatna és most már úgy kell visszafognom, hogy ne akarjon folyton tévét nézni illetve számítógépezni.  ezen kívül egy síszemüvegre hasonlító védőszemüveget kellett viselnie a műtét utáni 24 órában folyamatosan, majd utána már csak alvás közben. 

Szóval a hagyományos eljáráshoz képest sokkal kényelmesebb a dolog, kb. mintha egy foghúzásra menne az ember, ami belegondolva abba, hogy a szeme világáról van szó és hogy előtte éveken át "vakoskodott", meglehetősen durva dolog szerintem.  Persze ehhez alkalmazkodik az egyetlen negatívum, a beavatkozás ára.  Ennek utána lehet nézni mindenhol, tényleg nem olcsó, de ha az ember összeadja az évek során a kontaktlencsére, folyadékra, szemüvegre és hasonlókra költött összegeket, máris kevésbé rémisztő az ár.  Ráadásul ahogy néztem, lehet részletfizetést is kérni, ami úgy néz ki, hogy kb. annyit kell fizetni, mint a hagyományos eljárásért, a többit pedig egy (?) év alatt.

Szót kell még ejteni arról, hogy kinél, illetve hol voltunk.  Anno barátunk, aki az ismeretségi körünkből először esett át ilyen műtéten, Dr. Ratkay Imola doktornőt ajánlotta, mégpedig azzal, hogy ezt a módszert az ő aktív közreműködésével fejlesztették ki, így ha valaki, akkor ő biztosan jól ismeri a dolgot.  Ő a Margitszigeten praktizál egy hotel első emeletén, ide volt időpontja Feleségemnek, én pedig kísérőként tartottam vele.  Bejárat a hotel főbejáratán, majd fel az első emeletre, ahol a folyosó végén tényleg egy orvosi váró van kialakítva: a két szemklinikán kívül van még ott egy fogászat is (nem meglepő módon javarészt német ill. brit páciesekkel... ). 

Sajnos a "becsekkolás" során kiderült, hogy kb. két órát várni kell, mert csúszás van (próbáltak telefonálni is előző héten, de nem sikerült...), így gyakorlatilag három órát kellett várnunk, csak hogy emlékeztessenek minket arra, hogy egy "SZTK" szemészeten ez a minimum várakozási idő... :-)  Persze az az esztékában nem fordul elő, hogy maga a doktornő jön ki elnézést kérni a várakozásért, miközben mosolyogva vált pár szót velünk, de ennek ellenére picit bosszantó volt a várakozás, főleg nekem, aki köztudottan nagyon türelmetlen... :-o  Aztán egyszer csak eljött az idő, szólították Feleségemet, aki szemüvegét hátrahagyva (10 nappal a műtét előtt már nem szabadott kontaktlencsét viselnie) sétált be az ajtón.  Én eleinte egy mobiltelefonos játék nyomogatásával próbáltam az időt elütni, de amikor már 40 perce bent volt a 20-30 percesnek ígért beavatkozáson, már csak járkáltam fel-alá.  persze felesleges volt az aggodalmam, mert nemsokára meg is jelent "síszemüvegben", picit bódultan (kapott egy nyugtatót előtte), de jól látva. :-)

Hazaérve, a nyugtatótól aludt egyet, majd amikor felébredt, már sokkal jobban érezte magát és ami a legfontosabb, jól látott...  A másnapi kontroll is megerősítette, hogy a műtét "nullásra" hozta vissza mindkét szemét, így most már csak arra kell figyelni, hogy kímélő életmódot folytasson, míg teljesen meg nem gyógyul.  Ebben nekem is nagy szerepem van, hiszen próbálok neki minél többet segíteni, másrészt szigorú, már-már diktatórikus módszerekkel igyekszem betartatni vele a kímélő életmódot... :-)

Érdeklődőknek két hasznos link a végére:

http://www.auraclinic.hu/
http://www.ratkayimola.hu/

2008/11/08

Ismét születésnap

Az korábbi XXX -hez (http://paha.blogspot.com/2008/11/xxx.html) kapcsolódóan egy újabb bejegyzés. Egy hét elteltével ismét születésnapoztunk, ráadásul duplán: Feleségem és Sógornőm születésnapját ünnepeltük.  Aki esetleg nem tudná, ők ikrek, ezért nem meglepő módon mindig egyszerre van a születésnapjuk. :-)

Ma sem volt ez másképp, a rendhagyó csupán az volt, hogy az ünnepi ebédért ezúttal mi ketten voltunk a felelősek: Feleségem főzött én meg próbáltam a lehető legkevesebb kárt okozva segíteni neki.  Vendégeink pedig a másik ünnepelt és az Anyuka, azaz Anyósom voltak és úgy éreztük, nagyon jól sikerült az ebéd.

Az ünnepségsorozat ezzel azonban még nem ért véget, délután következett a tortás köszöntés, természetesen a két hölgynek két tortával, két tűzijátékkal és kétszer .. gyertyával. ;-)  Sógornőm tortája a hagyományoknak megfelelően oroszkrém-torta volt, míg a Feleségemé az én egyik kedvencem: középen csoki és eper parfé, körülvéve piskótatekercs-szeletekkel.  (mire ezt leírtam, úgy érzem mennem kell enni még egy szeletet. :D).  Mondanom sem kell, hogy mindkettőt megkóstoltuk...

Ja, nem írtam még az ajándékokról: először idén is színházjeggyel akartam őket meglepni, de ilyen-olyan okok miatt nme sikerült jó előadást kinézni az év végéig.  De egyszer csak bevillant valami és vettem három jegyet (egyet magamnak ;-) a "bodies" kiállításra, december közepére.  Ja, és a virág sem maradhatott el, természetesen. -<-@

Boldog Születésnapot!!! :-)

2008/11/07

Markus buli mégegyszer

tegnap végre eljött a várva várt pillanat: a DI.fm-n a Global DJ Broadcast adásában újra meghallgathattuk az október 18-i fergeteges Markus Schulz buliról (http://paha.blogspot.com/2008/10/markus.html) készült két órás mixet.  ahogy a buli, úgy ez az adás is fergetegesre sikeredett, akit érdekel, hallgassa meg itt:

http://axgoo.hu/dl.php/szabadG/sets/01-markus_schulz_-_global_dj_broadcast_(di.fm)_(world_tour_budapest)_11-06-2008-tt.mp3

2008/11/06

Légcsavar

most csak egy rövid beírás, mert (nagyon) vár a munka. :-)

tegnap láttuk a Légcsavar című filmet, Feleségem először, én másodszorra:

http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=70492&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_where=2

csak annyit szándékozom leírni, hogy véleményem szerint egy eszméletlen jó film. az első felében nyomasztó, aztán fokozatosan megy át izgalmasba, míg a végén...  na ezt nem írom le, aki nem látta, feltétlenül nézze meg, aki látta, az is. :-)

20D

hobbi sportfotósként már több, mint három éve nyúzok egy félprofesszionálisnak mondható Canon EOS 20D gépet (a profi gép szerintem az 1D-nél kezdődik/kezdődött), többször volt már meghibásodása.  Egyszer az exponálógomja romlott el (1 napos strandkézilabda után, ahol fújta a szél a homokot...), egyszer pedig elöregedett és tönkrement a zárszerkezete, ami minden (D)SLR gépet előbb utóbb elér, a kérdés mindig csak az, hogy hány tízezer fotó után (az enyém kb. 70000-ig bírta, pontosan már nem emlékszem).

akinek már volt meghibásodott Canon fényképezője, az nagy valószínűséggel találkozott már a Camera Kft. nevű céggel, ők ugyanis a Canon magyarországi hivatalos és sajnos úgy néz ki monopolhelyzetben lévő márkaszervize, így gyakorlatilag minden hibás gép itt köt ki, interneten/fórumokon olvasgatva rengeteg (rém)történetet lehet róluk olvasni.  az én masinám is az ő vendégszeretetüket élvezte mindkét esetben, az első hiba 17000 Forintomba fájt, a második súrolta a hetvenezret, ám mivel ha nem is sokat, de azért keresek pénzt a fényképezővel, úgy voltam vele, hogy ennyi belefér.  ami viszont egyik esetben sem fért bele az az volt, hogy először egy hónapot, másodszor pedig 2 és fél hetet ültek a gépen, ami miatt sok eseményről szépen lemaradtam és ez nagyon bosszantó volt.

írtam a múltkor, hogy a jégteke-fotózás (http://paha.blogspot.com/2008/10/jgteke_26.html) után ismét bekrepált a gép, de a kezdeti pánikhangulat után egyből tudtam, hogy megint az exponálógombbal van a gond: még fotózni is tudtam vele, ugyanis a gomb most egy olyan állapotban ragadt be, mintha félig le lenne nyomva, azaz szépen nyomta az autofókuszt folyamatosan, nekem csak exponálnom kellett. :)  persze ez rohadtul nem volt ilyen vicces, mert pl. a félig "lenyomott" gomb miatt nem tudtam visszanézni a képeket és a felső gombok sem működtek.  úgy nézett ki, megint irány a "kamerakáefté"...

este még olvasgattam picit a neten, leginkább az érdekelt, hogy mitől szállhat el az expo-gomb ilyen sűrűn (mivel első esetben homok, második esetben pára volt, valószínű, hogy egyszerűen ilyen érzékeny!!! :-).  aztán ráakadtam erre az oldalra:

http://simulated.ca/sim/projects/camera/canon_eos-20d_shutter_replacement/

persze első pillanatban lehetetlennek tűnt, hogy én szétszedjek egy ilyen szerkezetet, de ahogy olvasgattam, a végén már csak azt vettem észre, hogy az ebay-en meg is vettem az új expo gombot 28 dollárért, amiben a postaköltség is benne volt. :-)  a leírásban ugye az szerepel, hogy a barátunk felhívta a Canont és postázták neki, de úgy érzem itt Magyarországon ez úgy nézne ki, hogy két hívás után a Camera kft-nél kötnék ki, ők pedig nem hiszem, hogy küldenének nekem bármit is, egy-két jókívánságon kívül... :-) innentől tehát nem volt visszaút, és őszintén megmondom nem a kb. 17000 Ft-os javítási költség miatt döntöttem így, hanem rohadtul nem volt kedvem megint heteket várni a gép elkészültére, inkább a "saját kezembe vettem a sorsom".  ugyanakkor az is benne volt a pakliban, hogy

1. nem is tudom szétszerelni, vagy csak részben (az expo gomb cseréjéhez nem kellett végigcsinálni a teljes leírást... )
2. szétszedem azt' nem tudom összerakni
3. nem is az expo gomb a hibás

na mind1, mivel már tudtam, hogy nem viszem a kamerába a gépet, neki is láttam a szétszerelésnek, ami végülis nem volt olyan nagy dolog, egyetlen egy, megfelelő méretű csillagcsavírhúzóval (#00-s philips).  amire nagyon kellett figyelni, az az volt, hogy gyakorlatilag minden csavarja más méretű, ezért ezeket jól megjegyezhetően és elkülönítve kellett tárolni.  én a leírásban látható megoldás helyett azt csináltam, hogy a leírásban szereplő fotókon számoztam a csavarokat és elkülönített rekeszekbe helyeztem őket.

kb. fél órás szerelés után a gép készen állt arra, hogy beforrasszam az új expogombot, de mivel ez még nem volt a kezemben, jól elcsomagolva eltettem a szétszerelt vázat + a leszerelt részeket.

aztán ahogy telt az idő, egy újabb rizikófaktor jött be a képbe: mivel tudom, hogy a camera kft több hétig is dolgozhat rajta, én meg december 1-én elutazom Macedóniába a kézilabda eb-re, legkésőbb ezen a héten be kellett fejeznem a műveletet, mert ha mégsem ez a baja, akkor pénteken le tudjam adni szerelésre.  lestem hát a postát nagyon és szerencsére az utolsó előtti napon (ma) meg is érkezett a gomb.  úgyhogy nekiláthattam a forrasztásnak is...

annyit kell még tudni, hogy bár (villamos)mérnök-informatikus diplomám van és használtam már életemben sokszor forrasztópákát, nem mondanám, hogy a páka nagymestere lennék, így ez a rész ígérkezett a legkritikusabb műveletnek az egészben.  szerencsére Fateromtól kaptam nemrég egy márkás forrasztópákát, egy egészen vékony heggyel kiegészítve, így ha nem is könnyen (2 kisebb égési sérülés + sok szentségelés... :-), Feleségem segítségét igénybe véve (aranyos volt, közben azt mondta: olyan vagyok, mint egy kisgyerek, aki épp legózik - és valljuk be volt is benne valami...) végül a helyére forrasztottam a gombot.  következett az összeszerelés, ami az előre lementett, számozott fotóknak és a szépen eltárolt csavaroknak köszönhetően már gyerekjáték volt. 

persze mondanom sem kell, hogy az első adandó alkalommal, mikor már olyan szinten volt a gép, hogy az akksit bele lehetett tenni és kipróbálni, én ezt meg is tettem és láss csodát, MŰKÖDÖTT!!! 

rögtön fényképezőgép-szerelő atyaúristennek képzeltem magamat és szinte rózsaszín ködben úszva csavartam helyére az utolsó csavarokat, raktam fel az objektívet, toltam be a cf kártyát és csináltam az első tesztképeket.  mintha most kaptam volna életem első gépét... :)

most következik az a fázis, hogy éles körülmények között, mérkőzésen is tesztelni kell, és közben izgulni, hogy jó lett-e a forrasztás, jól dugtam-e be minden belső csatlakozót, stb, stb... mindenesetre ha nem is most azonnal, de hamarosan rendelek egy tartalék gombot, hogy ha legközelebb ilyen van, egy este alatt kicserélhessem.  ami fejtörést okoz majd, hogy ha megint eljön a "zárhalál" ideje, azzal meg merjek-e próbálkozni.  a leírásból is látható, hogy ez egy fokkal már nehezebb, de nem lehetetlen.  és persze zárat is lehet venni az ebay-en... :-)

amit csatolva küldök képet, az a saját fotóm, de csak ez az egy kép van, sajnos a művelet részletes dokumentálásához nem volt energiám...

2008/11/04

XXX

A hétvégén a baráti körünkből újabb tagot ért utol az XXX, azaz töltötte be a harmincadik életévét. Én már tavaly túlestem ezen és ha nem is zuhantam mély lelki válságba miatta, azért egy picit elgondolkodtatott, hogy bizony mindannyian öregszünk.

A születésnapi bulira készülve sok fejtörést okozott az ajándék kiválasztása, Feleségemmel sokminden eszünkbe jutott, ám egyszer csak kipattant a szikra ... (a mai napig nem tudjuk biztosan kinek a fejéből... :-). Azt találtuk ki, hogy a bulira meghívott többi baráttal "szövetkezve" egy sörzsiráffal lepjük meg az ünnepeltet. (Az tapasztaltam, hogy nem mindenki tudja mi az a sörzsiráf, ezért álljon itt egy link: http://www.beertubes.com)

Kisebb nehézségek árán sikerült is beszerezni az árut, majd még "kisebb" nehézségek árán kedves Feleségem szépen be is csomagolta, és így indultunk szombaton _vonattal_ :) a buli színhelyére. Mivel a tárgy nem kis helyet foglalt, az utazóközönség mindenhol furcsán nézett rám, de végül épségben és egyben megérkeztünk mind a hárman :) a buli helyszínére, az ünnepelt lakásába, ahol a buli zaljott.

A buli épphogy elkezdődött, mikor megérkeztünk, 1-2 "welcome drinkkel" mi is hamar jó hangulatba kerültünk, az - addigra már hatalmas - éhségünket pedig különféle finom szendvicsekkel és hidegtállal csillapítottunk. :-) Amikor pedig megérkezett az utolsó "tettestárs" is, aki az ajándékozásban részt vett, sor került a meglepetés átadására is. A hatás leírhatatlan volt... ünnepeltünk az első alkatrész (a zsiráf talapzata) alapján elképzelni sem tudta, mi lehet az, csak amikor a plexi csövet kibontotta, akkor jött rá. :-)

Mondanom sem kell, hogy az este folyamán nem egyszer néztünk a zsiráf "gyomrába", azaz kellett őt újratölteni friss és hideg söröcskével. :-) Közben hatalmas karaoke partiba torkollott az este, de akkorába, hogy egy két nóta erejéig én is beszálltam, pedig nem sűrűn szoktam ilyet tenni...

Az ünnepeltnek ezúton is mégegyszer boldog születésnapot és végezetül álljon itt néhány emlékezetes kép az estéről: