2008/12/26

Boldog Karácsonyt!

jó sok dolog történt azalatt a másfél hét alatt, mióta hazaértem a balkánról...

az első két nap az "akklimatizálódás" jegyében telt, ami azt jelentette, hogy igyekeztem visszarázódni a munkámba, közben meg macedón zenéket hallgattam és az onnan hozott ételeket próbáltam elfogyasztani. :-)

voltunk a bodies kiállításon is, amiről (utólag) sok rémisztő dolgot olvastam, de nekem nagyon tetszett, azt leszámítva, hogy elég rendesen meg voltam fázva és kissé idegesítő volt, hogy rajtunk kívül majdnem mindeki nagyobb, szervezett csoportokba verődve járta végig a kiállítást - egy orvostanhallgató (?) társaságában és valahogy mindig épp azt a testet jöttek megnézni, ahol én tátottam a számat...  de tényleg nagyon jó volt!!! aki el tud vonatkoztatni attól, hogy gyakorlatilag preparált hullákat nézeget, annak feltétlenül ajánlott a megtekintése.

(eredetileg külön bejhegyzésben) akartam írni arról is, hogy ismét megtalált "dr" kováts sebestyén... a nevére rákeresve könnyen kiderül, hogy miről van szó. bkv ügy... ahogy olvasom, ez az "ügyvéd" arra specializálódott, hogy vélt és valós bkv pótdíjakat hajtson be, félig-meddig törvénytelen módon.  nem szégyen, az én esetem, amiért megkeresett sajnos jogos.  csak ezért nem is említeném meg az esetet, de ami durvább:

kb. 1.5 éve történt, a megboldogult 42-es buszon.  (őszinte leszek: teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a bkv utazásért fizetni kell és szerintem a legtisztább, legsportszerűbb megoldás az, ha az ember egyszerűen nem szállhat fel érvényes jegy vagy bérlet nélkül. ennek megfelelőn mióta nincs bérletem, a jegy-stratégiám úgy néz ki, hogy az olyan járatokon, ahol eleve fel sem lehet szállni, vagy valószínű, hogy jön ellenőr, ott "lyukasztok".)  a 42-es busszal úgy voltam, hogy ott "úgysem jön ellenőr" elven nem kezeltem, de pechemre jöttek.  mivel épp nálam volt az útlevelem és hallottam, hogy ezzel meg lehet fogni őket (nincs benne cím), azt adtam át.  az ellenőr hölgy szó nélkül felírta a nevem meg gondolom az útlevélszámot és elköszönt.  én mosolyogtam magamban, egészen kováts úr jelentkezéséig: a franc tudja hogyan, de az azóta már megváltozott nevem és az emiatt lecserélt útlevelem ellenére KIDERÍTETTE (vagy kiderítették a bkv-nál) AZ ÁLLANDÓ LAKCÍMEM. tehát az útleveles trükk nem jó az ellenőrök "ellen"...  azt hiszem már így is túl sokat írtam erről a témáról, váltsunk...

pénteken ismét öregebb lettem egy évvel: délutánra a szülői házba voltunk hivatalosak családi ebédre - az én 31. születésnapom alkalmából.  az az érzésem, hogy harminc felett már nem olyan ünnep a születésnap, mint régen, de persze abból a szempontból jó volt, hogy együtt lehetett a család, ebédeltünk egy finomat és kaptam ajándékokat... :-)

a hétfő reggel egy nagyon sokkoló hírrel indult: megtudtam, hogy meghalt Siân Rowland. ő az EHF-nél dolgozott és mivel időnként fotózom nekik is, valamilyen szinten a kollégám volt. sőt: a handball.hu annak idején az ő közreműködése révén lett szintén az EHF partnere. amikor Macedóniában a kézilabda eb-n azon vitatkoztam vele, hogy miért nem fotózhatok a csarnok tetejéről, sokmindenre gondoltam, de arra nem, hogy két hét múlva halott lesz. :-( egyelőre semmit nem tudni arról, miért halt meg, csak annyit, hogy előtte nem volt túl jól és hogy álmában halt meg.

a hét eleje a karácsonyi készülődés jegyében telt: ajándékvásárlás az utolsó pillanatokban, krumplisaláta előkészítése, favásárlás és talpba-illesztés... aztán eljött 24-e.  azt hiszem ez az a nap, amit mindig a legjobban várok egész évben: sokáig alvás, rendrakás, fadíszítés, sütés-főzés, majd este meghitt ünneplés a Feleségemmel: nagyon-nagyon jól éreztük magunkat.  a sok ajándék közül a legnagyobb meglepetés számomra két darab jegy volt a dumaszínház (www.dumaszinhaz.hu) egy előadására, de mindennek nagyon örültem és remél(t)em, hogy az én ajándékaimmal ő is így volt. ;-)

másnap egy kis munka után autóba ültünk és ismét a szülői házban kötöttünk ki, családi karácsony céljából.  ugyanúgy, mint régen: elfogyasztottuk Anyukám finom ünnepi vacsoráját, beszélgettünk, "rápihentünk", majd szinténk a hagyományoknak megfelelően megtörtént a közös ajándékozás, ahol ismét sikerült sok szép ajándékot adni és kapni.  nagyon úgy néz ki, hogy rendszeres látogatói leszünk a Dumaszínháznak, mert Tesóméktól is egy oda szóló jegyet kaptunk, szerencsére az általunk kiválasztott előadásra. :-) 

bár hó sajnos nem volt idén karácsonykor sem, de szerencsére az idő megengedte, hogy a napot egy közös, hatszemélyes családi sétával zárjuk.  ezek a séták hagyománynak számítanak nálunk, persze nem csak karácsonykor, de akkor még egy fokkal jobb a hangulatuk és így, hogy mind a hatan el tudtunk menni, ráadásul én kb. 2-3 hónapja biztosan nem vettem részt, még jobban esett.  ráadásként a karácsonyi csodálatos műsorfelhozatalból még megnéztük az Igazából Szerelem című filmet, ami - furcsa vagy sem - de nekem nagyon tetszik...

a mai nap programja pedig nem lehetett más, mint családi vacsora a Feleségem szülői házában, itt is sikerült a sok finomsággal iszonyatosan jóllakni, amit egy társasjáték partyval (szintén "ezer éve"...) vezettünk le. ;-)

és hipp-hopp, már el is múlt Karácsony, de mivel van még hátra 6 óra 25 perc az ünnepből, szeretnék minden kedves családtagomnak, barátomnak, havernak és ismerősnek boldog karácsonyt kívánni itt is!

2008/12/16

Hazaértem

Mint minden jónak, a macedóniai útnak is vége lett. Tegnap egy egész napos (reggel 8-kor indultunk és kb. este hatra értünk haza) kocsikázás után megérkeztünk a kéthetes túránkról.

Út közben írtam pár rövidebb bejetlentkezést, ezekből már lehetett sejteni, hogy jól érzem magam és ezt most is csak megerősíteni tudom: a dolog "kézilabdás" része csapnivaló volt: a magyar csapat várakozáson alul teljesített, a várakozásoknak megfelelően bunkó módon viselkedett (tisztelet a kivételnek), és az eb-rendezés hagyott kívánni valót maga után, ennek ellenére mégis egy csodálatos két két áll mögöttem. hogy miért, azt megpróbálom összefoglalni:

A hiedelmekkel ellentétben Macedónia (magyarul C-vel (!!!) kell mondani, lásd: http://hu.wikipedia.org/wiki/Macedónia) egy nagyon-nagyon kellemes hely a külföldiek számára. Anélkül, hogy hosszas útleírásokba bonyolódnék (arra ott van az említett wikipediás link...) csak annyit, hogy egy csomó szép tájat, látnivalót, nevezetességet sikerült megismernünk mind Szkopjéban, mind a háromnapos Ohridi tartózkodásunk alatt. Utóbbiról csak annyit, hogy azon kívül, hogy az Ohridi tó vize nem sós, gyakorlatilag semmi nem különbözteti meg akármelyik horvát vagy görög tengerparti városkától.

A helyiek mindenhol nagyon barátságosan fogadtak minket, akikkel találkoztunk, azok nagy része - ha minimális szinten is - beszélt angolul és/vagy németül. Mindig segítőkészek voltak és általában jellemző volt, hogy a legtöbbjük igyekezett valamilyen "magyar kapcsolatot" előszedni a saját életéből: pl. többször volt Budapesten, az Anyja (!) magyar volt, dolgozott Magyarországon, stb, stb...

Az árak sem túl ijesztőek egy magyar látogató számára: általánosságban elmondható, hogy az élelmiszerek nagyjából hasonló árban vannak, esetleg picit olcsóbbak mint itthon. Természetesen egy-két kivételtől eltekintve, ami itthon egzotikusabbnak számít (pisztácia, olajbogyó, déligyümölcsök): ezek jóval olcsóbbak. Elképesztően olcsó a taxi is. Hihetetlen, de igaz: a kettő hét alatt csak az oda ill. a visszaúthoz, valamint a Szkopje-Ohrid "transzferhez" használtuk a saját kocsinkat, egyébként mindenhova taxival közlekedtünk. Az alapdíj 50 Denár (kb. 200 Ft), ez azonban leutazható, magyarul az óra csak 50 Denárnyi távolság után kezd el pörögni és 150-nél többet egyszer sem fizettünk az útért. Nem tudom itthon így van-e, de ott fixek voltak a tarifák: ugyanannyit fizettünk egy ócska Lada taxival megtett útért, mint amikor az ötcsillagos szállodából (nem ott laktunk! :) hívott luxustaxival utaztunk.

Szintén jóval olcsóbbak az éttermek (ahol eszméletlenül finomak a helyi ételek...), itt sem sikerült soha túllépni az 500 Denár/fő értéket, még kétfogásos menüvel, sörökkel és töményekkel együtt sem. :) Egy pár példa, amiből én sokat ettem/ittam: italnak természetesen a már említett Szkopszko sör, töménynek a szintén helyi Rakija (http://en.wikipedia.org/wiki/Rakia), vagy Ouzo ill. a nagyjából hasonló helyi Mastika. "Előételnek" sopszka salátát favorizáltam, főételnek sokszor volt csevap, vagy valamilyen grillezett "izé", általában csirke vagy disznóhúsból. A neveket nem tudom, de igyekeztünk mindig helyi ételeket kérni. Pékségben érdemes kipróbálni a bureket, bár ha valaki könnyű reggelire vágyik, nem feltétlenül ajánlott. Otthon vagy felvágottat ettem, vagy mivel nagyon szeretem és olcsó volt: olívabogyót fetával (erről már írtam).

Nem szabad említés nélkül hagyni azt sem, hogy a közbiztonság teljesen rendben van: előzetesen is mondták nekem ott élő/dolgozó emberek, hogy nincs mitől tartani, amit most én is meg tudok erősíteni. Az autóink közterületen parkoltak két héten keresztül, sokszor sétáltunk este/éjjel a városban, jópárszor "százezres" fotós felszereléssel/laptoppal a hátunkon, jártunk füstös kocsmákban és kihalt(abb) területeken is, de sehol semmilyen problémánk nem akadt és nem is láttunk/hallottunk semmilyen esetről.

Aki utánanéz az ország történelmének, hamar rájön, hogy egy elég hányattatott sorsú nemzetről van szó, ennek ellenére, vagy pont ezért borzasztóan irigylésre méltó az, hogy mennyire szeretik hazájukat a macedón emberek és mennyire büszkék nemzetiségükre. Jó példa erre, hogy a rádiók zenei kínálatának jelentős része helyi pop- illetve népzene (!), ott teljesen természetes, hogy ha vásárolsz a boltban, akkor a blokk alján külön összegezve van, hogy amit vettél, azokból mennyi a hazai áruk/termékek aránya, vagy a kézilabdánál/sportnál maradva: mennyire természetes, hogy a himnuszt az összes néző és valamennyi játékos énekli.

Egy kis "techno" a végére: szerencsére a lakásban, amit béreltünk, volt kábeltévén keresztüli internet, így "online" tudtunk maradni egész idő alatt. Az elején gondok voltak, mert az otthonról hozott broadband router tápegysége beszart, és mivel nem sikerült 2.5 Amperes univerzális tápot találni, kénytelenek voltunk egy vadi új routert venni. Volt egy nap, amikor "nem volt net", ezen kívül meg voltunk elégedve a sebességgel. Sajnos Ohridban a szállásunkon nem volt Internet, így kénytelenek voltunk beérni a kézilabdacsarnok wifi hálózatával illetve az éttermi hotspotokkal.

Mivel elsősorban fotózni mentünk, erről is egy kis statisztika: én személy szerint 29 mérkőzést, két külön eseményt (selejtezők sorsolása + éremosztó), számtalan meccs utáni sajtótájékoztatót és persze privát eseményeket (városnézés, buli) fotóztam az elejétől a végéig, ezalatt kb. 13000 "képkockát" exponálva. Nagy örömömre egyik hivatásos fotós kolléga jóvoltából volt lehetőségem két és fél mérkőzésen keresztül egy fix 300/f2.8-as objektív illetve egy EOS 1D Mark II. gép "tesztelésére" is, mindkettő hatalmas szakmai érdekesség volt számomra. A szkopjei Borisz Trajkovszki sportcsarnokban olyan jó fények mellett tudtam fotózni, amelyet még sosem láttam kézilabdamérkőzésen. Az ohridi Biljani Izvori csarnok ehhez képest visszalépés volt, ám még ez is jobb volt a pocsék magyar átlagnál. (a fotókat lást: http://www.handballphotos.com)

Biztos sok dologról nem írtam, amiről közben úgy gondoltam, hogy majd leírom a blogba, de összességében zárásként annyit: akár dolgozni, akár kirándulni megy valaki Macedóniába: nem kell félnie, sőt: ha ő is úgy akarja, biztosan remekül fogja érezni magát.

2008/12/06

Скопье

megint alig van időm írni, pedig lenne mit.  mióta itt vagyunk, először sikerült egy hosszabb városnézésre menni itt Sopjéban.

megnéztük a régi vasútállomást, Teréz Anya szobrát, a kőhidat, majd átmentünk az albán negyedbe.  itt egy teljesen más világba csöppentünk, mecsetek, szűk(ebb) utcák és a bazár.  furcsa, félelmetes és néha ijesztő hangulata volt, eszméletlen nyüsgés, gyönyörűszép zöldséget/gyümölcsök, gagyi műszaki cikkek és mindehhez amikor délben megszólalt a "müezzin" a hangszórókból...  én még sosem tapasztaltam ilyet.  természetesen nem távozhattam üres kézzel, vettem mandarint meg pisztáciát. :)

a piac után egy kellemes kiülős (december van! :) sörözőben ouzot és szkopszko sört ittunk, majd egy másik helyen finom csirkét ettünk pitában.  hazafelé úton pedig már a macedón oldalon beültünk egy nívósabb helyre palacsintázni és még egy sört meginni...

tetszik a város nagyon.

2008/12/02

Македонија

elnézést attól, aki nem tudja olvasni a bejegyzés címét. :)

szóval december, kézilabda eb, én meg újra azon veszem észre magam, hogy ismét a helyszínen "tekintem meg" az eseményt, leginkább egy fényképezőgép lencserendszerén keresztül...

sokkal részletesebb bejegyzést terveztem, de természetesen nincs rá idő, mert a "civil" munkámmal is kell foglalkoznom.

csak annyi, hogy a tévében macedón zene szól, feta sajtot ettem bazi nagy olivabogyókkal és utána Ckopcko sört iszom, szóval teljes az összhang... :-)