2009/12/31

Év végére

Pár dolgot gyorsan leírok, mielőtt elindulunk a szilveszteri buliba, ami hosszú idő óta először nem otthon kettesben vagy családi körben, hanem egy szervezett rendezvényen ünnepeljük az újévet. Őszintén szólva túlzottan nem vagyok lelkes, de mivel egy kedves ismerős szervezi az egészet (és tiszteletjegyet is adott :-), nem hagyjuk ki. Aztán bízom benne, hogy az elfogyasztott alkoholmennyiség ráhangol majd egy kis ünneplésre, ne adj' Isten táncolásra is... :-)

Mivel Kínában legtöbbször elég mosthoha volt az Internet-ellátottságunk (bár mindenhol volt net, de főleg Európa irányába általában pokolian lassú volt), szép lassan teljesen rászoktam a gmail használatára. Korábban már írtam a gmail-átállásomról, szerencsére azóta fennakadás sem volt, ám most úgy néz ki, hogy a levelek kezelésére is a webes felületet használom, a Thunderbird helyett. Pár furcsaságot meg kellett szokni, de összességében elmondhatom, hogy sokkal gyorsabb és hatékonyabb lett a sok-sok e-mailem kezelése.

Természetesen azt is meg tudtam csinálni, hogy a számtalan (némelyik igen ritkán használt) e-mail címemről is leszedi nekem a leveleket, ellátja megfelelő címkével őket és ha netán válaszolnom kell rájuk, akkor a megfelelő címről teszi azt. Kényelmes és gyors, úgyhogy örülök nagyon. :-)

***

Miközben írom ezt a bejegyzést, már javában hallani a petárdarobbanásokat minden irányból, miközben szerencsétlen kutyáink már rég a pince egyik eldugott sarkában lapítanak. :-( Olvastam, hogy elméletileg komoly bírságra számíthat az, akinél találnak, illetve még nagyobbra, aki használ is petárdát. Csak azt nem értem, ha úgyis olyan nagy a pénzhiány mindenhol, miért nem indítanak útnak egy csomó civilruhás rendőrt ilyenkor? Szerintem a többszörösét szedhetnék be annak az összegnek, amit az utak mentén lesben állva, a 30-as táblánál 40-nel menő autósoktól gyűjtenek be.

Azt hiszem ez is egy megválaszolatlan kérdés(em) marad a sok közül, úgyhogy én csak minél több lerobbant kézfejet kívánok erre az évre is a kedves "felhasználóknak"...

***

A múlt hét nagy híre volt, hogy visszatér Michael Schumacher. Őszintén szólva ez a visszatérés meglehetősen nagy fejtörést okoz(ott) nekem, hiszen bármennyire furcsálják sokan, én idáig a pilóták helyett csapatoknak, illetve méginkább egyetlenegy csapatnak, a Ferrarinak szorítottam. Persze ez az utóbbi pár évben még a fotelszurkolói szintet sem érte el, hiszen gyakorlatilag évek óta nem láttam elejétől a végéig egyetlenegy futamot sem, még akkor sem, amikor Kimi Räikkönen legutóbb világbajnoki címet nyert kedvenc csapatomnak.

Szóval most ugye elvileg Massa és Alonso minél fényesebb eredményeiért kellene szurkolnom, de ott motoszkál bennem, hogy mekkora szenzáció lenne, ha az "öreg" begyűjtené a nyolcadik vb-címét is. Meglátjuk.

Mindenesetre a 2010-es év sok "sportkérdése" közül ez a visszatérés sok tekintetben mutat hasonlóságot egy másik "kérdőjeles nyolcassal", név szerit Armstrong nyolcadik Tour-győzelmével. Én nem tudom eldönteni, melyiküknek van nagyobb esélye erre (Armstrongnak célja a győzelem, bár ő maga sem biztos benne, hogy sikerülni fog, Schumacher pedig vb-címvédő csapatba került, korábbi sikerkovács csapatfőnöke mellé...), de az biztos, hogy sok izgalmas percet fognak mindketten okozni szurkolóiknak és ellendrukkereiknek egyaránt. És van egy olyan érzésem, hogy egymás sikeréért is szorítanak majd... Július 25-én az egyik kérdés biztosan eldől, de lehet, hogy már a forma 1 végeredményét is sejteni lehet akkor...

Addig is mindenkinek minden jót, abba is hagyon az irogatást, rá kell hangolódnom a bulira... :-)

... jelentem, még mindig itt. A ráhangolódás közben elfelejtettem leírni, hogy múlt héten nagy trauma ért: a tesco parkolóban véletlenül kiesett a kocsiból a szemüvegem. Sajnos nem vettem észre, ezért pakolás közben még rá is léptem, minek következtében a kerete széthajlott, az egyik lencséje meg porrá tört. :-( Mondjuk a rálépés gyakorlatilag már csak "hab volt a tortán", mert ha nem lépek rá, akkor meg ottfelejtem vagy az autóval megyek át rajta.

Szóval azóta szemüveg nélkül vagyok kénytelen vezetni, ami ennyi idő után már borzasztóan zavaró. Öröm viszont, hogy mikor elmentem újat csináltatni, a vizsgálat megállapította, hogy semmit se romlott egyik szemem sem a múltkori (kb. három évvel ezelőtti) állapothoz képest!!! 34000 Ft-ért legalább valami jót is halljon az ember. :-D

Egyébként sajnos fogamból is egyel kevesebb van, de ez már egy még régebbi történet. Röviden annyi a lényeg, hogy ismét volt egy fogam, amit a számtalan fogorvos egyike, akiknél életem során megfordultam, "félrekezelt". Nem Dolgos urat hibáztatom, sőt ő hosszas küzdelem után inkább még adott neki két évet, de hogy előtte melyik sarlatán babrált vele, arra nem emlékszem már. Most viszont már nem hozzá járok, hiszen ennél közelebbi rendelőt alig találhattam volna.

Úgyhogy -2-nél járok sajnos, illetve -3, mert az egyik bölcsességfogam nem nőtt ki, de remélem, hogy most sokáig nem fog változni ez a szám. Igyekszem mindent megtenni...

Na, most már tényleg kezdődjön a szilveszteri lakossági zenebona... :-D

2009/12/27

2012

Kínából hazafelé tartva a repülőn megnéztem a 2012 című filmet. Ezek után december 25-én, Karácsonykor, pont a családi karácsony kellős közepén elkezdett szakadni az eső, majd kis idő múlva villámlás és dörgés is kísérte - mint egy tavaszi viharban. Azt hiszem aki eddig csak a tévében hallott a klímaváltozásról, annak ez megfelelő figyelmeztetés volt. A többieknek meg félelmetes és ijesztő egyben.

Mert hogy ez nem csupán egy időjárási véletlen, az biztos. Gyerekkorunkban még, ha nem is folyamatosan, de minden télen volt hó és bizony mérgelődtünk, ha egy-egy karácsony feketére sikerült. Aztán átfordultak a dolgok, pár éve már az okoz(ott) örömet, ha véletlenül karácsonykor épp akad egy kis hó.

Persze már az sem olyan, hogy mondjuk novemberben leesik és februárban elolvad... Ma már örülhetünk annak, ha egy-két napig megmarad, mielőtt olvadni kezdene. Persze az olvadás jó dolog, az "aignerszilárdok" mindig hatalmas vigyorral a pofájukon közlik, hogy kedves nézők ne aggódjanak, már csak egy két napig tart a fagy... Ami ugye a hónak "lételeme"... :-(

Nem vagyok szakértő, de azt sem tartom kifejezetten "egészségesnek", hogy néhány napja itt nálunk például -17 Celsius-fokot mutatott a hőmérő, Karácsonykor meg 15-öt...

2009/12/12

Kína

A 2007-es amerikai utam után idén decemberben újabb kontinensre sikerült eljutnom.

A részleteket azonban nem itt, hanem a handball.hu útinaplójában írom le, ahol a stáb kínai kalandjait olvashatja mindenki.

2009/11/19

M0 vs google

Nagyon nem erről akartam írni, de muszáj megosztanom: egy másik bejegyzést előkészítve vettem észre ma, hogy végre frissült a google térkép és felkerült rá az új M0 szakasz:


Nagyobb térképre váltás

És ami a legszebb, hogy a műholdkép is frissült:


Nagyobb térképre váltás

2009/10/30

kereskedelmi fos

Már régóta szeretném leírni a véleményem a magyarországi kereskedelmi rádiókkal kapcsolatban, ezért éppen kapóra jött a most hozott ORTT döntés, amely szerint - legalábbis jelen állás szerint - a Sláger és a Danubis rádió helyett két másik adó(t működtető cég) apja meg az országos frekvenciákat.

Ahogy "jövök-megyek" az interneten a döntés óta, teljes a felháborodás, amit nem tudok felfogni.  Mit sajnálnak az emberek?  Mit veszítenek?

Valamiért a kereskedelmi rádiók üzemeltetői úgy gondolják, hogy a lehető legnagyobb hallgatottság elérésének tökéletes receptje, ha beültetünk két vagy három (egy már nem elég!!!) műsorvezetőt, akik igyekeznek minél poénosabb témákkal elütni a rendelkezésükre álló órákat.  Ha ez vége, valahogy át kell vészelni azt a kis időszakot, amíg eljön a kívánságűsor, ami gyakorlatilag semmiben sem különbözik az addigi zenei kínálattól, csak bejátszanak a zenék előtt néhány semmitmondó hallgatói betelefonálást.

És ugye a zenék, amiről az egész rádiónak szólnia kéne...  Az odáig rendben van, hogy mindenkinek más és más a zenei ízlése, ezért olyan számok jöhetnek csak szóba, amelyek "mindenkinek bejönnek", de akkor is: nem hiszem el, hogy mondjuk a Bon Jovinak csak három száma van/volt, vagy hogy mondjuk a "jó kis pörgős zenét szeretnék kérni", az tízből hétszer a BonBon együttest jelenti...

Lehet torzultnak nevezni az én zenei ízlésemet, de egyszerűen kellemetlenül érzem magam, amikor ezeket a rádiókat kell hallgatnom.  Biztos azt hiszi, aki még most is olvassa ezt a bejegyzést, hogy divatból mondom, de ha már muszáj rádiót hallgatni, akkor legyen az MR2, vagy inkább hallgassuk a madarak csiripelését vagy az autó duruzsolását. :-) 

De a legjob ötlet, ha mindenki a saját maga kedvenceit hallgata, nem azt, amiről a kereskedelmi fosok azt mondják, hogy ezek a kedvencek...

2009/10/20

tél

A tél biztos jele, amikor az autónkon le kell cserélni, illetve cseréltetni a gumiabroncsokat téliről nyárira.  Ez a jeles alkalom az előző hétvégén érkezett el, kb. a hideg idővel együtt. Őszintén szólva érzek némi parasztvakítást ebben a téligumi-őrületben is, hiszen régebben egy fajta gumik voltak az autókon télen-nyáron, de nem olyan rég megtudtam, hogy nem a téligumit találták ki a marketingesek, hanem régen csak "téligumi" volt, de rájöttek, hogy nyáron egy másfajta összetevőjű abroncsot használva sokkal kedvezőbb lehet az autók fogyasztása, viszont ezek nem használhatók télen.  Nem tudom, lehet, hogy van benne igazság...

A hideg évszak(ok) eljövetelét jelzi az is, hogy ezen a hétvégén meg óraátállítás is lesz, csak hogy sötétben kelljen minden nap befejeznünk a munkát.. :-(

Már több, mint két hete, hogy eljutottam Magyarország (egykori) távoli szegletébe: a handball.hu stábjával Ungváron jártam az FTC BL-selejtezőtornáján.  Ez volt az utolsó olyan környező "ország", ahol még nem jártam korábban, így nem sejtettem pontosan, hogy mi vár majd ránk.

Hosszú sorokat lehetne írni erről a három napról is, de ennyi időm köztudottan nincsen. :-(  Természetesen nagyon jól éreztem (éreztük!) magamat, a határátlépések a várakozásoknak megfelelően macerásak voltak (főleg visszafelé volt számunkra szokatlank a kétórás várakozás és az autó átvizsgálása), a várakozásoknak megfelelően (nekünk) nagyon olcsó volt minden, amit igyekeztünk is kihasználni (főleg étel- és italfogyasztás terén :D) a rendelkezésünkre álló idő alatt. :-)

Meglepő volt, hogy milyen kevesen beszélnek az ukránon és az oroszon kívül akármilyen más nyelvet.  Általában ha olyan helyen voltunk, ahol nem volt magyarul beszélő alkalmazott, akkor az egyetlen lehetőségünk az "activity"-zés volt. :-(  Ezek után nagy öröm volt mindenhol, ha magyarul beszélgethettünk valakivel. 

Bár sosem voltam ezelőtt "szovjet" területen, de mégis sokszor volt olyan érzésem, hogy erősen látszik a város kinézetén a szovjet/orosz korszak.  Természetesen az ottlétünk nagy részét a kézilabdameccsek tették ki, három nap alatt "ledaráltunk" hat mérkőzést, melyeken erősen közepes játékot láthattunk, egy fényképezésre gyakorlatilag alkalmatlan óriási méretű iskolai tornateremben. :-)

És hogy egy kis kockulás is legyen a dologban, feltétlenül említést kell tenni arról, hogy a várost járva legalább öt különböző mobilszolgáltatóval találkoztunk és nagyon meglepő módon szinte minden második-harmadik bolt valamelyik szolgáltató szaküzlete...  Mivel szükségünk volt internetre, meg is ismerkedtünk az egyikkel, mégpedig úgy, hogy egy utcai "dealertől" vásároltunk egy sim kártyát (bármiféle személyazonosság igazolása nélkül...), amivel tudtunk viszonylag kultúrált 3G sebességgel internetezni.  Persze csak azután, hogy sikerült egy angolul beszélő kollégát elérni az  ügyfélszolgálaton, aki készségesen segített beállítani a készüléket.  :-)

Nem mondom, hogy minden vágyam visszatérni Ungvárra, de így utólag jó döntés volt elmenni, kár lett volna kihagyni.

2009/10/09

Lenovo

Egy jó ideje szarakodott a laptopom billentyűzete.  Eleinte csak néha, később egyre többször hagyott cserben két létfontosságú billentyű, a HOME és az END.  (programozóknak nemigen kell magyarázni, miért gáz, ha hiányzik ez a két gomb...).

Próbáltam tisztogatni, fújogatni, leszedtem a gombokat, tisztítottam, de semmi.  Aztán megtaláltam hozzá tartozó szerelési útmutatót, ez alapján 2 perc alatt sikerült is kiszerelnem a billentyűzetet, tisztítottam, fújogattam, rázogattam minden irányból, de nem hozott javulást.

Közben találtam ám az interneten ebből a típusból, de elérhető áron csak angol kiosztású volt, a magyar csak néhány helyen, de ott is pofátlanul drágán, huszonezer forintért.  Az volt a szerencsém, hogy visszaszerelés alatt alaposabban megnéztem a rajta lévő címkéket, és találtam egy ún. FRU-számot rajta és láss csodát, ezt begépelve rögtön a lenovo alkatrész-rendelő oldalán találtam magam, ahol 20 dollár körüli áron tudtam újat rendelni.

Illetve tudtam volna, de "természetesen" Magyarországról nem lehet online rendelni, csak egy telefonszám volt ott.  Nem sok jót sejtve másnap felhívtam ezt a számot, ahol a hölgy röviden és tömören elmagyarázta hogyan kell rendelnem.  Ment két e-mail, egy átutalás és pontosan egy hét múlva már mehettem is az új klaviatúráért az IBM raktárba.  Igaz, hogy az internetes árra még rárakódott mindenféle kezelési meg szállítási költség, de így is a "bolti ár" kb. harmadáért, 8000 valahányszáz forintért jutottam egy teljesen új és jól működő billentyűzethez, amit a már említett útmutató alapján két perc alatt be is szereltem. :-)

2009/09/23

1 év

teljesen véletlenül vettem észre az előbb, hogy pont egy éve történt meg a nagy bejelentésem a blog írás újrakezdéséről.

úgyhogy boldog "újjászületés"-napot!

2009/09/22

vegyesfelvágott

az előbb néztem, hogy ebben a hónapban még nem írtam semmit. persze ez nem jelenti azt, hogy nem történt volna semmi említésre méltó, sőt! pont az időhiány volt ismételten az oka a hallgatásomnak.

talán a legfontosabb történés mindjárt a hónap elején esett: lejárt a próbaidő az új munkahelyemen és mivel úgy tűnik kölcsönösen meg vagyunk elégedve, hosszabb távra tervezünk. :-) ez a hír egy másik jó hírt vont maga után: csatlakozva három handball.hu-s kollégához, én is megvásároltam a repülőjegyem Kínába, a decemberi kézilabda világbajnokságra. családi és munkahelyi okok miatt én csak később csatlakozom a többiekhez, de így is majdnem két hetet fogok tölteni Suzhou-ban és környékén, egy olyan országban és kontinensen, ahol még sosem jártam. persze az út szervezésének neheze csak most jön. kulcsszavak: szállás, vízum, védőoltás. mindegyik külön mese...

aztán ha lassan és sok nehézség árán is, de végre sikerült összehoznunk itthon egy házi kamerarendszert. ez értelemszerűen külön postot is érne, de jelen pillanatban alig látog esélyt erre, ezért röviden leírom. három alapvető igényünk volt a projekttel kapcsolatban:

1. a tévén külön csatornára beállítva bármikor megnézhessük akármelyik kamera képét
2. interneten keresztül bármikor megnézhessük akármelyik kamera képét
3. ha már van egy ilyen rendszerünk, felkészülve a legrosszabra, vissza tudjuk nézni egy adott időszak történéseit

egy ilyen rendszer "kulcsrakészen" alsó hangon is legalább százezer forintba kerülne, amit mi sokalltunk, ezért (na meg persze a szakmai kihívás miatt :) igyekeztünk "házilag" megoldani, amit csak lehet. a ház külső szigeteltetése előtt már elhelyeztük a falban a kamerákhoz vezető csatornákat, benne a kábelekkel, és még mielőtt bármilyen befektetést eszközöltünk volna, a házi szerverünkre dugott webkamerával és a rajta futó motion programmal a 3-as számú igényt meg is oldottam. aztán vettünk két éjjellátós kamerát, egy csomó kábelt, elosztót és csatlakozót, melyeket megfelelő helyen és sorrendben összedugdosva eljutottunk odáig, hogy a pincében, az "IT-sarokban" már lehetett nézni a kamerák képét. ahhoz, hogy mindezt a lakásban is megtehessük, újabb vásárlás következett, mégpedig két darab modulátor, melyek nem tesznek mást, mint a bejövő kábeltévé jelre "rákeverik" a kamerák képét. hopp, egyes pont is kipipálva. maradt még a 2. pont, melyhez az ebay-en vásároltam egy 8 dolláros (postaköltséggel együtt :) négy bemenetes "capture" kártyát, melyet rövid állítgatás után sikerült is "bereszelnem" a linuxos masinába és így már teljes lett a kép: a világ bármely pontjáról éjjel-nappal megnézhetjük, mi történik otthon.

közben elkezdődött a kézilabda bajnokság is, voltam pár mérkőzésen fotózni, aminek az lett az eredménye, hogy feltorlódott a gépemen vagy hat mérkőzés fotóanyaga, melyeket csak hosszas munka után sikerült végre feltöltenem a helyükre. ha már sport: nemrég ért véget az idény utolsó grand slam tenisztornája, a us open. mint mindig, most is igyekeztem nyomon követni a tornát, ami két dolog miatt is nagyon érdekes volt. a nőknél Kim Clijsters valami elképesztő dolgot csinált: 2007-es visszavonulása és gyermekének világra hozása után idén augusztusban tért vissza, majd szabadkártyásként (ne feledjük, 2005-ben megnyerte a us opent) egyből meg is nyerte a tornát! őszintén szólva anno nem kifejezetten kedveltem őt, ám ahogy menetelt előre (és közben minden kedvencem kiesett :), egyre jobban szorítottam neki. a férfiaknál a sérülés után visszatérő, de nem 100%-os Rafa kiesése után kb. mindegy volt számomra, hogy ki nyeri a döntőt, de azért nem kicsit lepődtem meg azok után, hogy úgy aludtam el, hogy a döntőben Federer egy szettes előnyben volt és nagyon úgy tűnt, hogy a másodikat is megnyeri, amikor reggel olvastam, hogy mégsem ő, hanem del Potro lett a bajnok. még annyit a "srácokról", hogy többen nekem szegezték már a kérdést, hogy miért Nadal a kedvenc. a választ nem tudom megmondani, főleg, hogy Federer is egy szimpatikus figura, akinek mindig öröm nézni a játékát. talán a vízválasztó az lehetett, amikor láthattam a pekingi olimpia megnyitóünnepségén a spanyolt, ahogy a többi honfitársával együtt önfeledten vonult be a "Madárfészekbe", majd nyerte meg az aranyérmet.

indítottam egy új blogot is. ebbe nem írok, mert arra végképp nem lenne időm. ellenben töltök képeket. ha már arra visz az utam hetente átlagosan háromszor, igyekszem dokumentálni, hogyan (és főleg mikor???) hozzák helyre azt, amit jópár éve elbasztak: hogyan lesz végre igazi autópálya a sokat szidott M0 déli szakaszából...

a közelmúltból pedig még két dolog gyorsan, mielőtt ki kell mennem füvet öntözni. :-) hétvégén Feleségemmel PARTIT ADTUNK, még utoljára, mielőtt beköszönt az ősz meg a tél. :-) a meghívott társaság a handball.hu stábja volt, és bár sajnos ketten nem jöttek el, végül egy tök jó bulit sikerült összehozni. volt finom ebéd, desszert, hideg sör, bor, pálinka, zene-bona, kutyák, mulatás, jókedv, szóval minden. :-)

meg van egy új őrület, a monopoly city streets, amit elkezdtem játszani. ajánlom mindenkinek, feltéve ha talál még magának szabad utcát, utcákat, ahova építkezhet. én úgy voltam vele, hogy amikor megtaláltam a játékot, addigra már "szülőfalum", Békásmegyer főutcája már foglalt volt, próbáltam megvásárolni, de a tulajdonos nem akarta eladni. aztán a játék ilyen-olyan okok miatt újraindult, szégyen nem szégyen én még az éjszaka közepén is felkeltem ellenőrizni, hogy lehet-e már újra vásárolni, aztán sikerült is megvennem az utcát. persze jó honfitárs módjára az előző tulajdonos az építkezései helyett egyből elkezdte az én tulajdonomat rombolni, de ez sem szegte kedvem: minden nap várom az utcáim után járó bevételt és terjeszkedek, építkezek... :-)

2009/08/31

fejlődök

örömmel jelentem be, hogy tegnap hosszas szenvedés (telepítés, doksiolvasás) után megírtam életem első actionscript kódját.

persze nem kell rögtön valami csilivili flash alkalmazásra gondolni, csupán próbálgattam a javascript - flash kommunikáció lehetőségeit, hátha egyszer jól jön. :-)

a "jó pap holtig tanul" elv alapján nem szeretnék itt megállni. ha időm engedi, igyekszem jobban elmerülni benne, hátha egyszer még az önéletrajzomba is beírhatom eme képességemet. :-)

2009/08/25

ismét mi vagyunk a "legnagyobbak"

vasárnap egy várva várt esemény, a magyarországi rendezésű junior eb (akik nem ismernek: kézilabda és nők :-) döntőjén voltam fényképezni.  hozzátartozik, hogy az eb 10 napja alatt ez volt az első és egyben utolsó nap is, amikor a helyszínen voltam (a többi napról a handball.hu kiváló stábja tudósított), ezért szakmai szempontból nem feltétlenül mérvadó, amit gondolok.

az is biztos, hogy sokan megköveznének, ha olvasnák soraimat, de ennek ellenére úgy gondolom, hogy a norvégok ellen elvesztett döntő ismét egy kisebb pofon volt nekünk kézilabdarajongóknak.  májusban már írtam az elvesztett döntőkről, ezért nem akarok ismételni, de hazafelé utazva megint elgondolkodtam azon, hogy vajon mi lehet az oka ennek?

persze magyarázatom továbbra sincsen.  a norvég csapat nagyon jó volt, biztos vagyok benne, hogy jópár arccal találkozunk közűlük mondjuk Londonban 2012-ben (feltéve ha a magyar csapat egyáltalán kijut...), de könyörgöm, mi is kurva jók voltunk, egyrészt mindenki mást megvertünk, másrészt a csoportmeccsek során döntetlent játszottunk velük.  mondom, nem voltam ott azon a mérkőzésen, de kötve hiszem, hogy a tegnapi győri hangulatnál jobb atmoszféra lett volna.  félidőben ugyanúgy egy góllal vezettünk, aztán jött 20 perc a második játékrészből és máris -5 volt az állás.

persze ahogy az ilyenkor a jól megszokott forgatókönyv szerint alakulni szokott: jött a magyar feltámadás, csak már későn.  miközben vártuk az éremátadást, csak az járt a fejemben, hogy ha egy csapat vissza tud jönni ötgólos hátrányból, akkor egyrészt hogyan kerül oda, másrészt miért akkor jön vissza, amikor már késő?!?!

ez a fiatal csapat arra lett "kihegyezve", hogy ezt az Eb-t megnyerje, bárhogyan is szépítjük a dolgot.  szándékosan a megengedett maximális életkornál fiatalabb csapattal vágtak neki úgy, hogy erre az eseményre érjen össze a társaság.  és sikerült is, láthatóan tökéletes csapatunk volt/van, ahogy már oly sokszor azalatt az idő alatt, amióta követem a kézilabdát.   csak ne kellene azt a rohadt döntőt mindig lejátszani.  (mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy pl. Pars Krisztián is jelenleg a legjobb kalapácsvető, csak ne kellene a selejtező után döntőt is dobni...)  és pont ezért is lett volna talán egy "szimpla" junior eb aranynál több, ha sikerül, mert úgy folytatódhatott volna ezeknek a nagyszerű játékosoknak a pályafutása, hogy tudják: rajtuk anno nem fogott a "magyar átok".  :-(

amiben egy kicsit talán mégis különbözött a korábbiaktól ez a kudarc, az az volt, hogy bár láthatóan megviselte a csapatot a vereség, az éremátadás pillanatában mosolyogtak a lányok és úgy látszott, tényleg örülnek a második helynek.  aminek persze a károgáson túl én is tényleg örülök, leginkább azért, mert talán azt jelenti, hogy pár évig még biztosítva van a világszínvonalú kézilabda Magyarországon.

2009/08/21

ízirájder öccsém

na, tegnap egy újabb "részfeladat" került kipiálásra az életemben: vezettem kispolákot. :)

hozzátartozik az igazsághoz, hogy amikor gyerek voltam, a családnak volt egy, de akkor még olyan kicsi voltam, hogy a "vezetés" maximum annyi volt, hogy Édesapám ölében ülve fogtam a kormányt. :-)

na de tegnap!!!  Feleségem Nagymamájának van egy működőképes darabja, amivel rendszeresen jár is.  ezt kaptam kölcsön egy körre, illetve vittem el őt vele A-ból B-be.  az első furcsaság az volt, amiről eddig nem tudtam: az önindító és a slusszkulcs ennél a típusnál még elkülönül egymástól: a kulccsal csak a gyújtást kell ráadni, az önindító karja a kézifék mellett van.

miután beröffentettem a járgányt, és megismerkedtem a sebességváltóval (1-4+R :-) már indulhattunk is.  a kocsiban nem volt sok hely, sőt a pedálok már-már zavaróan közel voltak egymáshoz, de ennek ellenére meglepően jól húzott a kisautó és pont emiatt kellett elég rendesen taposni a féket a lassításnál. :-)

természetesen nem hagyhattam ki a "túra" végén a fotózkodást sem. :-)

2009/08/17

2 nap 6 mérkőzés

ez a hétvége ismét meglehetősen eseménydúsra sikerült, igaz most gyakorlatilag nem mentem sehova.  ugyanis Dabason rendezték a nyári felkészülési tornák egyik legrangosabbját, a Szabella-kupát.  mivel a handball.hu majdnem teljes stábja Szombathelyen volt a junior eb-n, rám várt a kupa hat mérkőzésének fotózása és az eredményekről való tudósítás.

bár a dabasi sportcsarnokban köztudottan rosszak a fényviszonyok, nem indult rosszul a program, tudtam pár jó képet készíteni és ha tudósításokat nem is, de az eredményeket percre pontosan sikerült megjelentetnem.  mindez annak volt köszönhető, hogy eléhető volt a csarnokban egy viszonylag gyors vezetéknélküli internet.

sajnos a vasárnap már nem volt ilyen kellemes, egyrészt kétszer annyi, négy mérkőzés várt rám, meleg(ebb) is volt és legnagyobb megdöbbenésemre az internet is "elment"... :-(  kénytelen voltam mobilinternetet használni, ami a csarnokban jól működik, kivéve a pálya szélét, ahol tartózkodtam.  ennek köszönhetően kb. úgy nézett ki a program, hogy 1 félidő fényképezés, 1 félidő szerencsétlenkedés a mobilinternettel és a képek/eredmények felizzadásával.

persze mindezek ellenére azért érdemes volt ott lenni, hiszen láthattam 4 jó (illetve jó úton haladó :) csapatot, 6 színvonalas mérkőzést és sok rég nem látott ismerőssel találkoztam.


2009/08/02

hosszú "hétvége"

hát ismét egy mozgalmas "hétvégén" vagyok túl...

pár hete, teljesen véletlenül, egy fórumbejegyzésben értesültem róla, hogy Markus Schulz ismét Magyarországon lép fel. mivel a múltkori fellépése maradandó élményeket hagyott bennem, nem volt kérdés, hogy szeretnék elmenni. már vettem is a jegyet, sajnos most csak egy darabot, mégpedig a rio summer festival nevű rendezvényre, melynek csütörtöki napján lépett fel Markus.

előzetesen nem sok jóra számítottam, egyrészt azért mert elképzelni nem tudtam, hogy az októberi bulit felül lehet múlni, másrészt ugye milyen már egyedül elmenni bulizni, harmadrészt meg bár sose voltam, nem sok jót vártam a rio nevű helytől.

így indultam hát neki az éjszakának, és olyan hajnali egy körül meg is érkeztem. akkor épp ATB játszott. a hely nem volt olyan rossz, mint amire számítottam, bár a táncteret nem igazán lehetett megközelíteni, akkora volt a tömeg, mindenki tombolt. én vettem pár sört és közben járkáltam fel-alá, nézelődtem. ATB nem volt rossz, de egyelőre még nem volt meg a hangulatom az ugrabugráláshoz, ráadásul nem akartam elfecsérelni az erőimet, ezért még egy hosszabb sétát is tettem a rio körül, pont úgy, hogy kényelmesen visszaérjek, mire Markus megérkezik.

így is lett, ahogy a programan meg volt írva, fél három körül megjelent a pult mögött és rövid közös bohóckodás után átvette az irányítást. szerencsére eddigre már kevesebben maradtak a tánctéren így kényelmesen elfértünk és ahogy pörgette fel a hangulatot Schulz, úgy kezdtem én is azt érezni, hogy ebből még akár egy nagyon jó buli is összejöhet.

össze is jött, nem is kicsit. anélkül, hogy megismételném az októberben leírtakat, inkább csak annyit mondok, hogy amiket akkor írtam, azt olyan másféllel vagy kettővel szorozzuk meg. ;-)

szinte észre sem vettem és már világosodott, majd újabb pár "pillanat" és csak azt vettük észre, hogy szinte besüt a hajnali napfény a buliba, de ennek ellenére még nem volt vége. Markus látta, hogy a közönség abszolút "pörög", és ennek megfelelően ő is teljes lelkesedéssel nyomta tovább (a twitterjén később ezt írta: "just woke up from an incredible morning in Budapest. Sunrise next to the Danube while playing Perception, Nothing At All and Dakota tracks."). egyszerűen nem akartam elhinni, hogy én még itt vagyok és hogy milyen jól érzem magam. :-)

még most sem tudok a korábbi (nem túl bő) buli élményeimből olyat mondani, ami ilyen későn, kb. reggel hatkor fejeződött be és főleg ennyire jól sikerült. biztosan van aki ezt elolvasva azt gondolná, hogy tuti beszedtem valami "partidrogot" vagy egyszerűen csak jól berúgtam, de nem. még az ATB alatt megivott söröm volt az utolsó, onnantól egész egyszerűen a zene és a hangulat "kábított". :-)

update: nem bírom megállni, hogy ne tegyem be ide a telefonommal készült kis videót, a hangulat érzékeltetésére:




persze ennek másnap megvolt a böjtje, hétkor kerültem ágyba és fél 10-kor már keltem is, mentem dolgozni. a munka még ment is, de délutánra nem sok erőm maradt.

pedig túl sok pihenésre nem volt időm, hiszen szombat hajnalban várt rám egy újabb kihagyhatatlan esemény, a Balaton-átúszás. hajnali ötkor indultunk, hogy korán el tudjak indulni, nameg hogy elkerüljük a szokásos hétvégi M7-dugókat (erről is van markáns véleményem, egyszer ha nagyon sok időm lesz majd postolok).

mivel ez volt az ötödik úszásom, már minden a begyakoroltak szerint ment (de azért nem lennék én, ha nem hagytam volna otthon az előre kinyomtatott nevezési lapomat :-), nem sokkal hét után tettük le a kocsit Balatonbogláron, majd kis kászálódás után már a kompon is voltam. a szokásos bevezető procedúrákon (nevezési lap kitöltése - mivel otthonhagytam, orvosi vizsgálat, regisztráció, csomagfeladás, fényvédő krém) hamar túlestem, és csak az okozott kisebb bosszúságot, hogy az amúgy is magas 3900 Ft-os nevezési díj kifizetésekor a hölgy mindenkivel faarccal közölte, hogy nem tud visszaadni 100 Ft-ot... tessék csak utánaszámolni, mit jelent ez... na mindegy, miután kidühöngtem magam, kezdődhetett is az úszás.

sajnos már az indulásnál lehetett érezni, hogy nagyok a hullámok és bár nem szemből jöttek, engem (és később kiderült, hogy másokat is) nagyon zavartak, sokszor az volt az érzésem, hogy nem is úszom, csak kapálózok mint egy vízbe esett kutya... :D azért ha lassan is, de csak jöttek a bóják, sajnos megint megtréfáltak velük a szervezők, mert bár a nagy piros kockák jelezték az egész kilométereket, szerintem nem szerencsés a 2500 méteres bójának egy olyat betenni, amin rajta van egy 3-as szám, vagy a 3500-asnak egy olyat, amin egy négyes. :-) ezen kívül az 5 km-es piros kocka, ami után elvileg ugye már csak laza 200 méter lenne hátra, nagyjából 4500-nál lehetett...

na de sebaj, csak célbaértem, mégha minden idők legrosszabb saját eredményét úsztam is. az igaz, hogy a felkészülésem ezúttal is csak egy távúszásból állt, de azt hiszem sokmindent elmond, hogy ezen a bajai úszáson, melynek távja ugyanekkora volt, majd' fél órával jobb időt "repesztettem". meg különben is, jobb időt úsztam, mint Madár. :D :D

a célbaérés után is minden rendben ment, tetszett, hogy nem voltak kígyózó sorok (kivéve persze a kompra várókat, de aki inkább úszás után kompozik, az meg is érdemli...), kaptam pólót, buktát és miután összeszedtem a csomagjaim, indulhattunk is haza.

mondanom sem kell, hogy mindezek után a mai nap leginkább a pihenésről és a semmittevésről szólt, de azért hogy legyen valami említésre méltó is, délután beiktattunk a programba egy kutyafürdetést. ennek képeivel zárom mai postomat.

2009/07/27

3 hét

vasárnap befejeződött a túr.  a múltkor ott hagytam abba, hogy Armstrong lecsúszott a dobogóról.  ekkor még négy szakasz volt hátra, abból két kulcsfontosságú és két "bohóc". :-) rögtön másnap volt egy időfutam, ahol iszonyatosat hajtva végül sikerült a dobogóra visszakerülnie, pénteken egy "semleges" etap, majd az egész megkoronázásaként szombaton megmászták a hírhedt Mont Ventoux hegyet.  ez volt az utolsó lehetőség az összetett állás "átrendezésére", ám az "öreg" a régi önmagát idézve, különösebb szenvedés nélkül mászott fel és egy pillanatra sem engedte ki a harmadik helyet a kezéből.

a hagyományoknak megfelelően a vasárnap zárószakasz már csak levezetés volt, a versenyzők beszélgettek, fotóztak és fotózkodtak, pezsgőztek (!), majd Párizs belvárosában körözve fejezték be a 2009-es viadalt.  Contador megérdemelten nyert (és hallgathatta meg a tiszteletére lejátszott dán himnuszt... :), A. Schleck megérdemelten lett második de szerintem a legnagyobb értéke akkor is a nagy visszatérő dobogós helye.

egy pár napig furcsa lesz most, a három hét alatt hozzászoktam a közvetítésekhez, biztosan hiányozni fog.  főleg azok után, hogy ez volt az első olyan tour, amit nem csak hébe-hóba figyeltem, hanem tényleg végigkövettem és izgultam.

au revoir. :D

2009/07/22

király-etap

Amióta gyakorlatilag folyamatosan Eurosport-néző (sőt nyugodtan mondhatjuk, hogy függő :) lettem, akarva-akaratlanul is követem a kerékpárversenyeket, azon belül is pl. a Tour de France eseményeit.  őszintén szólva ez nem volt mindig így, sőt volt olyan időszak is, amikor kifejezetten unalmasnak találtam.  Azt hiszem az "áttörést" a magyar nyelvű kommentátorok hozták meg számomra, mert amit Knézy Jenő és Sipos János jó értelemben művel egy-egy verseny alkalmával, az már azzal is megszeretteti a sportágat, aki egyébként nem rajongó.

Persze kinek van ideje 3 héren keresztül nap, mint nap órákat a képernyő előtt ülve tölteni?  nem sokaknak.  ahogy írtam, nálam is munka közben megy, "aláfestésként".  ráadásul amióta megcsinálták az eurosport playert, már tévé vagy tunerkártya sem kell hozzá, az internetből is folyik a sport 24 órán át. :-)

szóval ott tartottunk, hogy tour de france.  a három nagy (giro, tour, vuelta) közül ez a leghíresebb és minden bizonnyal a legnehezebb is. a 21 nap (szakasz) alatt bejárják Franciaországot és általában több környező államot is érintenek, miközben száguldanak az időfutamokon, vagy másszák a Pireneusok vagy az alpok végtelen csúcsait.  volt egy fazon, aki egymás után hétszer nyerte meg a tourt, 1999 és 2005 között.  Armstrong nagyon megosztja az embereket, egy részük hősként tekint rá, mások biztosak benne, hogy "szétdoppingolta magát".  sokan még azt is megkérdőjelezik, hogy tényleg rákos volt.  pedig a wikipedia ide vonatkozó cikke szerint az orvosok mindössze 10%-ot adtak neki és az is biztos, hogy bár nagyon sokan szerették volna, sosem bukott meg egyetlen doppingteszten sem.

az idei szezon az ő visszatérésétől volt hangos.  három év kihagyás után ugyanis újra eljött.  sokak szerint azért, hogy megszerezze a nyolcadik győzelmét, ám ő végig óvatos volt, vagyis inkább a "részvétel a fontos..." elvet hirdetve, valamint a rákellenes harcát (ez egy újabb olyan dolog, amit nem vitathat tőle senki) népszerűsítve szállt nyeregbe.  nem indult jól az egész, rögtön kulccsont-törés, majd jött az olasz körverseny, ahol meglepő módon először indult pályafutása során, és lett tizenkettedik. 

rövid szünet, majd elkezdődött a 2009-es tour és sokáig nem lehetett tudni, hogy egyrészt képes lesz-e a csodára, másrészt egyáltalán hogy ő, vagy a csapattársa, Alberto Contador számít majd elsőszámú kerekesnek a csapaton belül.  mert ugye őt kell "szolgálnia" az összes többi társnak.  nem lehet tudni, vagy legalábbis én nem tudom, hogy ezt a kérdést tényleg nem döntötték-e el előre, vagy pedig nagyon jól titkolták, mindenesetre egészen a második hét végéig, a 15. szakaszig ez a kérdés a kívülállók számára nyitott volt.  sőt, a csapatidőfutam végén századmásodperceken múlt csupán, hogy nem Armstrong viselhette a sárga trikót.  a hegyek azonban döntöttek: Contador úgy robbantott először egy kicist, majd egy óriásit, hogy azzal hatalmas lépést tett a végső győzelem felé.

és itt jön a képbe egy újabb hatalmas pozitívum: abban a pillanatban, ahogy eldőlt, a hétszeres bajnok azonnal tudta a dolgát és a tegnapi szakaszon igazi vezérként irányította a sárga trikós Contadort védő csapatot, ma pedig, az idei verseny legnehezebb, ún. királyetapján elképesztő taktikai hadviselést bemutatva hagyta, hogy csapattársa ismét meglépjen az utolsó emelkedőn, ő pedig ahelyett, hogy utánaeredt volna, lassította a mögötte jövőket. 

érdekes volt azt is látni és ezt később nyilatkozatában ő is megerősítette, hogy bár már nem "robban" úgy, mint pár éve, de Olaszországgal ellentétben már uralja a hegyeket és többször nem az erőnléte, hanem a csapatérdek miatt nem adta ki magából a maximumot.

a mai taktikának köszönhetően egyébként Armstrong visszaesett a negyedik helyre és hatalmasat kell küzdenie azért is, hogy a dobogóra egyáltalán felálhasson vasárnap Párizsban, de úgy gondolom, hogy a végső győztes mellett az ő jelenléte és példamutató viselkedése (akár a versenyen, akár a pályán kívül) is meghatározó élmény lesz a 2009-es viadalon.

azért én nagyon drukkolok a dobogós helyért, de leginkább azért, hogy legyen még ereje jövőre is visszatérni

2009/07/19

szaletli

ígértem jó dolgokat is a hétvégére és mivel vasárnap este van, épp itt az ideje, hogy írjak - bár azóta kiderült, hogy rossz dolgok is vannak... :(

de kezdjük a jóval. hét közben, egész pontosan, szerdán este érkezett meg legújabb "családtagunk", a képen is látható kerti szaletli, melyet másfél hete rendeltünk. régi vágyunk vált ezzel valóra, végre kiülhetünk egy-egy szép nyári reggelen reggelizni, vagy hogy mást ne mondjak, már dolgoztam is egy napot kint... :-)

nem volt könnyű dolgunk, először egy közelben lévő étterem tulajdonosát akartuk megkérdezni, hogy ő honnan vette az övét, de a hölgy nem volt túl segítőkész, így innen nem tudtunk meg információkat. egy másik helyen meg úgy jártunk, hogy nem igazán tetszett az ott készülő áru és már-már úgy voltunk, hogy nem lesz szaletlink, amikor egy ismerősünk javasolta, hogy "valahol Kecskemét előtt" van egy ilyen bútorokat készítő vállalkozás. elindultunk hát bele a "vakvilágba" és tényleg szerencsével jártunk, mert megtaláltuk a helyet és rövid nézelődés/egyeztetés után meg is rendeltük a cuccot. leírom a vállalkozás nevét, mert tényleg érdemes körülnézni, ha valaki ilyesmiben gondolkodik: Idesüss Kertibútor. sajnos weboldalt nem tudok mondani, de ha valakit érdekel, telefonszámom van hozzájuk.

meg arról is akartam írni, hogy múlt a hétvégén egy egyetemi évfolyamtársam, Zoli esküvőjére voltunk hivatalosak, aki hosszú idő után - gyakorlatilag minden baráti köréből utolsóként adta a fejét a nősülésre. :-) Nagykátától nem messze egy nagyon szép rendezvényházban volt a lakodalom, a templomi szertartás pedig Jászberényben, ahova természetesen feldíszített autós, dudálós konvojjal mentünk. :-) az esküvőről csak jókat tudok mondani, jó volt a hangulat, finomak voltak az ételek és az italok ;-) is, egyszóval nagyon jól éreztük magunkat és ezúton is kívánunk sok boldogságot az ifjú párnak, még ha nem is valószínű, hogy olvassák. :-)

pénteken voltunk egy jó hangulatú kertibulin, ami számomra csak azért nem volt tökéletes, mert én voltam a sofőr. :-) és hogy ne legyen minden tökéletes, arról a tegnapi vihar gondoskodott. :-(

2009/07/17

k****


amikor autópályán az elvileg megengedett 130 km/h-s sebességgel előzök egy a külső sávban haladó lassú(bb) járművet, senki ne álljon neki mögöttem villogni.

bárki, aki ilyet csinál, menjen a picsába, vagy bassza meg a...

és mielőtt azt gondolná akárki is, hogy könnyű az interneten kidühöngeni magam, ezt (sajnos) élőben ott a sztrádán is meg szoktam tenni. sok gusztustalan autós szokást elnézek, tolerálok, de ezt az egyet képtelen vagyok...

jól felidegeltem magam ismét, elnézést attól aki olvassa (kivéve ha valaki magára ismer...), ígérem a hétvégén pozitívabb hangvételű postok is jönnek, van mit... :-)

2009/06/27

"Életünk legszebb pillanatai"

tegnap a koreai filmhét keretein belül volt szerencsém a kollégámmal együtt megtekinteni a filmtörténet első kézilabda-filmjeként reklámozott Forever the Moment (Életünk legszebb pillanatai) című koreai alkotást, mely a 2004-es athéni olimpiára készülő válogatott felkészülését mutatja be belülről, a csapat és az edző(k) szemszögéből.

úgy ültem be az Uránia moziba, hogy nem igazán tudtam, mit várhatok ettől a filmtől, de utólag azt mondhatom, hogy nagy kár lett volna kihagyni az alkotást. maga a kézilabda játék illetve a technikai dolgok nem is annyira voltak fontosak, így egyáltalán nem volt zavaró, hogy a játékosok többségét színészek alakították és csak 1-2 valódi játékos (a dán Aarhus csapatából) szerepelt a filmben. ugyanígy "megrendezett" volt maga az olimpiai döntő is, de ott is a lényeg a szereplőkön volt és nem a játékon vagy (amitől előzetesen tartottam) a játékvezetők ténykedésén.

a történetbe nem akarok belebonyolódni, a lényeg az, hogy az athéni játékokra illetve konkrétabban annak megnyerésére készülő koreai válogatott felkészülése meglehetősen nehézkesen indul, nincs edzőjük, a játékosok egy része a bajnokság végével elveszítette állását (megszűnt a klub, amivel bajnokságot nyertek), másik részük pedig még "zöldfülű" a nagymúltú csapathoz. ezért elhatározzák, hogy a korábban Barcelonában aranyérmet nyerő csapat tegjait hívják segítségül, megfejelve mindezt egy önfejű, vérprofi, egykor Európa élcsapatait megjárt férfi edzővel... elkezdődnek a konfliktusok játékos-játékos, edző-játékos, edző-szövetség viszonylatban, amit tovább bonyolítanak még a játékosok családi problémái. nem egyszerű a helyzet...

aki ismeri a kézilabdát, annak további speciális érdekességeket is tartogat a film. nem tudom a valóságban is így volt-e (remélem igen, ez hatalmas megtiszteltetés lenne), a filmben mindenesetre több magyar vonatkozású jelenet is van. kétszer is van olyan jelenet, amikor az edző videón elemzi az európai játékstílust. az egyiken egy magyar-svéd Eb-mérkőzést (?) láthatunk, a másikon pedig a Ferencváros népligeti csarnokából egy mérkőzésrészletet. ezen kívül statisztaként a francia válogatottban (!) Tóth Mária kézilabdázónőt is láthatuk.

a film egyébként eredeti nyelven ment, angol felirattal és fülhallgatón keresztül magyar tolmáccsal. ez utóbbit kb. egy percig bírtam, nem azért mert béna lett volna vagy ilyesmi, csak sok volt egyszerre a három nyelv. szerencsére a felirat nem egy shakespeare-i angol volt, így a 95%-át sikerült megérteni.

mindent egybevetve ajánlom a filmet mindenkinek, a kézilabdakedvelőknek meg szerintem egyenesen kötelező darab.

2009/06/22

305 km...

... ennyit kellett megtennem szombaton, hogy teljesítsem a 2009-es nyíltvízi úszózezon (számomra) első versenyét, a Bajai Lasszó úszást.  ahogy a nevéből is látszik, ezt az úszást Baján rendezték meg, a varázslatos Petőfi-sziget körül.  most voltam második alkalommal és mivel idén ugyanebben az időben egy motorcsónyak-verseny is volt, a táv 800 méterrel több lett, pont egy "balatonátúszásnyi" víz várt rám.  a "maradék" 300 km-t pedig autóval kellett megtennem azért, hogy ott legyek illetve hogy utána hazaérjek. :-)

ahogyan ez várható volt, most is azt kell mondjam, hogy nagyon megérte elmennem és úsznom, nagyon jól éreztem magam.  nehezen indult a dolog abból a szempontból, hogy bár időben megérkeztem Bajára, túl sokat tökölődtem az autóban és emiatt kb. negyed órával a rajt előtt sikerült beneveznem, ami miatt meglehetősen kapkodósra sikerült az indulás előtti szertartás: átöltözés, napvédő krém, snickers csoki + redbull elfogyasztása, bemelegítés.  azért szerencsére a rajt pillanatára sikerült elkészülnöm, igaz arra már nem volt időm, hogy valakit megkérjek a hátam bekenésére, aminek most érzem a "hatását"... :-o

maga az úszás jó volt, kb. 20 fokos lehetett a víz, ami szerintem ideális.  gyakorlatilag másfél kört kellett megtenni a sziget körül, az elsőben még néha meg-megnéztem milyen szép körülöttem a part, de az utolsó egy-másfél kilométeren már csak azt figyeltem, mikor jön el a cél. szerencsére ahogy lenni szokott, ha lassan is de eljött, egy számomra átlagosnak mondható 2 óra 22 perces idővel értem célba.  kaptunk oklevelet, pólót és a nap megkoronázásaként igazi helyben főzött bajai halászlét is.  ez azért volt nagy szó, mert én amúgy nem igazán kedvelem ezt az ételt, de mivel itt külön voltak a "haldarabok" és külön a leves, be mertem vállalni üresen, tésztával és persze nagyon ízlett. :-)

nem sok időm volt a maradásra, hamar kocsiba ültem, hiszen mindezek után délután még részt vettem a handball.hu jó hangulatú kertipartiján, ahol finom sörrel és a kollégánk által helyben sütött finomságokkal "regenerálódtam", majd a nap megkoronázásaként családilag (Feleség, Apa, Tesó, Sógor :-) megnéztük az Angyalok és démonokat, ami bár már mindannyian ismertük a történetet a könyv alapján, nagyon izgalmas volt.  csak emiatt nem aludtam el a moziban... :-)

az úszósorozat terveim szerint nem áll meg, a következő rendezvényeken szeretnék még részt venni:

Almádi strandátúszás - 3 km
Daróczy virtus-úszás - 15 km
Balaton-átúszás - 5,2 km
Porecsi delfin - 5 km

2009/06/21

a vpn csodái

!!!kocka bejegyzés!!!

korábban már írtam róla, hogy vettem egy linksys routert, hogy legyen wifi a lakásban és a környékén. választásom oka többek között az is volt, hogy a gyári firmware helyett fel lehet tölteni rá más verziókat is.  így tettem most is, a jól bevált DD-WRT megfelelő verzióját telepítettem.  ez sokkal több beállítási lehetőséget tud, mint a gyári és sokkal kényelmesebben kezelhető is.  ráadásul van egy olyan verziója is, amelyikbe integrálva van egy VPN szerver is.  erről szeretnék írni pár szót.

a célom az volt, hogy úgy állítsam be az integrált vpn szervert, hogy a világ bármely pontjáról rácsatlakozva a routerre úgy tudjam használni a hálózatunkat, mintha itthon lennék.  megkérdeztem hát google barátunkat és találtam is egy nagyon jó leírást, ami alapján könnyen sikerült is beállítanom a routert.  nem áll szándékomban kifejteni a részleteket, mert ez a leírás tényleg teljesen jó, aki meg nem tud ennyit angolul az valószínű úgysem kezdene vpn telepítgetésbe. annyiban tértem csak el, hogy más IP címet állítottam be és bár a leírás nem tért ki rá, a beállítások után újra kellett indítani a routert.

mivel az előző munkahelyemen használtunk vpn-t, így már telepítve volt az openvpn, de azért nagyjából leírom hogyan kell belőni:

1. next-next install (az install során létre is jön a vpn-es hálózati interface
2. “c:\Program Files\OpenVPN\config“, ide be kell másolni az említett leírásban szereplő kulcsokat, valamint létrehozni egy config fájlt (fontos, hogy .ovpn legyen a kiterjesztése) a csatlakozáshoz a következőkkel (ez is le van írva az említett leírásban):

remote 12.34.56.78
port 1194
client
dev tun0
proto udp
resolv-retry infinite
nobind
persist-key
persist-tun
float
ca C:\\Progra~1\\OpenVPN\\config\\ca.crt
cert C:\\Progra~1\\OpenVPN\\config\\client1.crt
key C:\\Progra~1\\OpenVPN\\config\\client1.key
dev-node "VPN Interface Name"

Az első sor értelemszerűen az IP címe vagy DNS neve a linksys routernek, amin a VPN-t beállítottuk, az utolsó pedig annak a windows hálózati interface-nek a neve, ami létrejött.
 
3. A telepítő alapból létrehoz egy windows service-t, amit ha elindítasz (alapból kézi indításra van bekonfigolva), akkor a “c:\Program Files\OpenVPN\config” -ban talált összes .ovpn kiterjesztésű config fájlra megpróbálja felhúzni az interface-t
4. ezek után már egyszerű az ovpn kezelése:

net start OpenVPNService -> elindít
net stop OpenVPNService -> leállít

persze nem muszáj service-ként futtatni, lehet simán így is: “c:\Program Files\OpenVPN\bin\openvpn.exe” –config “c:\Program Files\OpenVPN\config\CONFIGFILE.ovpn” 

na, ezek után természetesen nem működött a dolog, a VPN csatlakozás látszólat létrejött, de nem kapott DHCP-n címet.  szerencsére nem tartott sokáig a kétségbeesés, mert megtaláltam a megoldást:

Rendszergazdaként futtattam a következő parancsokat:

netsh int ip reset logfile.txt
netsh winsock reset catalog

újraindítottam és már kapcsolódott is az itthoni hálózatra, mintha az íróasztalomnál ülnék. :-)

ennyi, be is fejezem mert kezdődik a film, remélem segítek valakinek ezzel a hevenyészett leírással...  holnap meg igyekszem egy nem kocka bejegyzést is írni. :-)

2009/06/19

műfű

tegnap hosszú-hosszú kihagyás után végre újra fociztam. egy haver invitált az általa szervezett, heti rendszerességű egyórás focira.

mivel tényleg  nagyon hiányzott már a mozgás, örömmel mentem.  hát mit mondjak, megéreztem, hogy az utóbbi időben szinte semmit nem sportoltam, de ettől függetlenül nagyon jólesett a mozgás, még ha a focitudásom hagy is némi kívánnivalót maga után. :-)

az pedig, hogy műfüves pályán játszottunk, egy plusz jó dolog volt.  még sosem volt szerencsém ehhez de nagyon kellemes dolog, csak ne felejtse el az ember utána az "egérszart" kirázni a cipőjéből meg esetleg a gatyájából. :-)

folyt. köv jövő héten, reméljük egyre jobb állóképességgel. :-D

2009/06/07

szivárvány + egyebek

a mai esős időnek köszönhetően egy csodálatos látványban, szivárványban volt részem, amit igyekeztem is gyorsan megörökíteni.

külön öröm volt, hogy kettős és teljes ívet sikerült látni.  sajnos megfelelő nagylátószögű optika híján utóbbit nem sikerült rendesen megörökíteni, de a kettősség jól látszik a képen.

és ha már esős nap: a családi hagyományoktól eltérően a rossz idő miatt kénytelenek voltunk autóval megközelíteni a szavazóhelyiséget, ahol leadtam szavazatomat az ep-választáson.  sok értelmét ennek az ep-s hülyeségnek egyébként nem látom, de a vélemény(em) kinyilvánítására azért jó.  mindezt persze csak azután tudtam megtenni, hogy hazatértem egy újabb remek kézilabdás útról, Simonyból.

és sajnos szokás szerint megint nincs időm írni, pedig lenne sokminden: új munkahely (erről szeretnék 1-2 héten belül azért írni...), megcsináltattuk a házunk külső hőszigetelését, korábban voltam egy fergeteges Takáts Eszter + Bijou koncerten (erről is úgy írtam volna részletesen... :-( ), majd másnap szerveztünk egy különleges hangulatú BL-döntő nézést, ami bár nem lett annyira különleges, mint szerettük volna, de azért rendhagyó volt (szabadtéren, laptop + kivetítő segítségével) és persze kockultam is megint, a PDA-mra sikerült a régi operációs rendszer (WM5) helyett egy újabbat (WM6.1) varázsolnom, igaz, hogy közben többször leizzadtam... :-)

kulcsszavakban ennyi, de már most látom, hogy a követkehő hét/hetek is rengeteg újabb "kulcszót" fog szülni... :-)

2009/05/30

EZÜST

megvan az ezüstérem!!!

ezt csak az tudja igazán értékelni, aki végigkövette a csapat idei szezonját egész onnantól, amikor azt hittük, hogy a hetedik-nyolcadik helyért fogunk szenvedni vagy amikor kikaptak a lányok Kiskunhalason vagy Hódmezővásárhelyen.

meg persze azoknak fáj nagyon, akik szeretnék ezt a nagyszerű csapatot a dobogótól vagy az egész magyar kézilabdától minél messzebb látni.

én a magam részéről nagyon-nagyon örülök!!! :-)

2009/05/29

wifi

végre van wifi is a lakásunkban.  sikerült izzítani egy Linksys WRT54GL-t, ez a kategória legjobbja és mivel már volt vele tapasztalatom, nagyon hamar sikerült is működésre bírni plusz beállítani.  azaz már nem vagyok dróthoz kötve, végre az ágyból vagy a kertből is megnézhetem az e-mailjeimet vagy írhatok például blogot... :-)

2009/05/27

"ti vagytok a legnagyobbak"

másfél hete játszották Veszprémben a női kézilabda Bajnokok Ligája döntőjét. a 2002-es döntő után (akkor a Fradi játszotta - és veszítette el és amin szintén ott voltam), ismét magyar csapat, a Győri ETO részvételével.  a két mérkőzéses összecsapás nem indult túl jól, hiszen a győriek ásza, Görbicz egy teljesen tét nélküli mérkőzésen megsérült, ám a dániai első mérkőzésen egy bizakodásra okot adó kétgólos győzelem született.

így került sor a visszavágóra a fantasztikus Veszprém Aréna örjöngő közönsége előtt, már-már zágrábi hangulatban, viszont sajnos "zágrábi" eredménnyel.  az ETO hatodik nemzetközi kupadöntőjét is elbukta (új csúcsot beállítva ezzel), csak az elbukott döntők után már jól megszokott ünneplés marad nekünk magyaroknak: amikor mindenki úgy tesz, mintha a mi csapatunk nyert volna.  őszintén szólva én kifejezetten utálom ezeket a pillanatokat, valószínű azért, mert túl sok "adatott meg" belőlük azóta, amióta követem kézilabdát.  hisz' az egész "szerelem" rögtön egy ilyennel kezdődött: az 1995-ös elvesztett vb-döntő.  majd jött a "márakezünkbenvolt" olimpiai döntő 2000-ből, a már említett 2002-es bl-finálé és a 2003-as szintén már megvolt vb-döntő, hogy csak a legfájóbbakat említsem.

voltak persze sikerek is (Eb-arany 2000-ből, EHF-kupa diadal 2006-ból), meg ugye ismerjük a közhelyet, hogy az ezüst is szép, de ott Veszprémben az ünneplő ellenfelet és a "lefosott fejű" győri csapatot és az őket ünneplő közönséget fotózva mégis roppant dühös voltam.

pár nappal később ha nem is magyarázatot, de egy megfontolandó dolgot írt nekem egy már visszavonult kézis ismerősöm: "nem voltam felkészülve a kézilabda szellemi kihívásaira - mint, ahogy a magyaroknak tipikusan az a problémájuk, hogy nem hiszik el, hogy megnyerhetik, nyomásként élik meg a döntőket, ez egy bonyolult téma."

nekem is az a véleményem, hogy errefelé kellene az igazságot keresni és az amúgy általában kiváló szakmai munka mellett ezzel is foglalkozni, hátha nem lesz hetedik elvesztett döntő...

2009/05/18

2008.05.17.

egy évesek lettünk.  2008. május 17-én volt az esküvőnk, ennek az évfordulóját ünnepeltük tegnap Drága Feleségemmel. a múltkor már írtam róla, hogy milyen gyorsan repül az idő, hát ezt most is éreztük, hiszen mintha tegnap lett volna a nagy nap... 

pedig jó sok minden történt ezalatt az idő alatt, többek között az, hogy többé-kevésbé teljesen sikerült belakni és az ízlésünk szerintire formálni kis otthonunkat.  meg persze dolgoztunk is mindketten rengeteget, ám ennek ellenére mindig volt (és van is) időnk egymásra.

az évforduló megünneplése tökéletesen úgy zajlott, ahogy mi szeretjük: sokáig alvás (legalábbis Anita részéről ;-), punnyadás, csak egymással foglalkozás. délutánra azért találtunk magunknak egy kis teendőt a ház körül, de este megint az ünneplésé volt a főszerep: előbb elmentünk egy tök jó helyre vacsorázni, majd itthon pezsgővel, eperrel és a templomban kapott gyertya meggyújtásával zártuk ezt a szép napot.

kívánok magunknak még sok-sok ilyen évfordulót és mivel tudom, hogy Te is elolvasod, itt is elmondom, hogy SZERETLEK! :)

2009/05/14

dvb-t

vigyázat, kocka bejegyzés!!!

ma megcsapott a digitális televíziózás szele, illetve inkább egy kis fuvallata.  van egy szobaantennánk, amit még két éve vettem azért, hogy a 2006-os foci vb-t a kertben tudjuk nézni projektorral (sikerült is, felejthetetlen élmény volt), és ezt ástam most elő azért, hogy kipróbáljam, mire megy vele a laptopomban lévő tunerkártya (az akció valódi oka egyelőre maradjon titok...).

az eredménnyel elégedett voltam, korrekt képminőséget produkált az m1 és az rtl klub adásán, úgyhogy örültem egy sort.  mostanában olvastam pár dolgot a lassan beinduló digitális földfelszíni sugárzásról és mivel ez a tévékártya alkalmas ennek a vételére is, nyomtam egy próbát.  már majdnem a végére ért az állapotjelző csík, amikor egyszercsak megjelent a listán a Duna TV, a Duna TV II. (Autonómia TV) és az RTL klub adása, aminek nagyon örültem.  csatoltam is egy screenshot-ot, hogy milyen is a képminőség.

az öröm viszont egyelőre csak elméleti, mert ahogy olvasom, az adás még csak kísérleti, és teljes a káosz és a kavarodás annak vonatkozásában, hogy milyen csatornák legyenek szabadon, és mik fizetősen foghatóak.  úgyhogy a dolog kipipálva, szép és jó, de a dunatv meg az rtlklub (ez főleg!) nem köt le annyira, hogy ezért bármiféle beruházást eszközöljek, úgyhogy majd ha az Eurosport HD elérhető lesz ilyen formában, akkor elgondolkodom a továbbiakon.

2009/05/08

Dídzsé lettem

na nem kell megijedni, nem fogom nyergelni a korongokat, csupán arról van szó, hogy végre megoldást találtam egy régi problémára.  arról van szó, hogy amióta létezik cd, majd később dvd-írás, minden szart, amit letöltök (filmek, zenék) vagy előállítok (fotók, egyebek) mániákusan lemezre rögzítem.  még a cd-korszakban összegyűlt kb. 600 db lemezem (az első azt hiszem 1997-ben készült, egy osztálytárs cd-íróján :), majd ahogy jöttek a dvd-k, nem növeltem a számukat, hanem a legrégebbi lemezekkel kezdve, hatosával-hetesével dvd-re másoltam őket és az így keletkezett "üres helyekre" kezdtem el berakni a dvd-ket.

igen ám, de ilyen sok lemez rengeteg helyet foglal, mert azért illik valamilyen tokban tartani.  ezidáig a slim-tokos megoldást alkalmaztam, de egyszerűen annyi helyet foglaltak így is és nehéz volt keresgélni közöttük, hogy új megoldás után kellett néznem.  különböző tanulmányokban olvasni, hogy bármilyen hihetetlen, a legolcsóbb házi archiválási megoldás az, ha megvásároljuk az ár/kapacitás arányban éppen legkedvezőbb merevlemezt, majd azt szépen teleírjuk és berakjuk a szekrénybe, széfbe, stb.  sőt, ha ezt duplán csináljuk, akkor meglehetősen biztonságos is.  (főleg ha mondjuk az egyik példányt 50-100 km-rel odébb tároljuk biztos helyen... :-).  ennek ellenére én maradi módon továbbra is a dvd-s megoldásnál maradnék, ezért vásároltam egy 800 darabos "koffert".

ez sem kicsi, ránézésre olyan 60x30x15 centiméteres lehet, viszont kényelmesen, külön tokok nélkül elfér benne 800 lemez.  van benne 400 db műanyak tasak, számozva, felakaszthatóan, így a lemezek keresgélése is könnyen megoldott.  úgy gondolom, hogy ezzel életem végéig elleszek, hiszen a fent említett "sűrítés" miatt mire elérném a 800 db-ot, addigra úgyis megjelenik valami fejlettebb technika, és megint indulhat újra a lemezek gyártása. :-)


2009/05/07

Kapuzárás

nem kell megijedni :) nem nálam, sokkal inkább a népligetben, az első és második helyezett csapat rangadóján.  az előzményekről gyorsan annyit, hogy volt sok rendbontás a Fradi kézimeccsein és emiatt az a határozatt született, hogy zárt kapuk mögött, nézők nélkül kell a meccset lejátszani (http://handball.hu/2009/05/04/zarva_maradnak_a_kapuk/).

mivel már jópár éve fotózom és csak belső jegyeit mutatom a szurkolásnak :), szerencsére a zárt kapuk nem jelentettek akadályt, így ezen a mérkőzésen is dolgozhattam.  már a bejutás az objektumba sem úgy zajlott, ahogy szokott: a sajtóigazolványom számát felírták, elkérték a telefonszámomat (!) és megkérdezték, kinek dolgozom...    befele menet találkoztam a csarnok előtt várakozó szurkolókkal: sokan eljöttek a mérkőzésre csupán azért, hogy tudják a játékosok: ők ha egy picit távolabbról is, de ugyanúgy szurkolnak, velük vannak.

a meccs hangulata olyan volt, mint egy alacsonyabb osztályú találkozón: a labda pattogásától a játékosok "kommunikációján" át az edzők és a játékvezetők társalgásáig mindent lehetett hallani.  voltam már ilyen meccsen, de akkor is furcsa volt egy ilyen rangadón...  hiányoltuk azt is, hogy a meccs előtt nem mutatták be a játékosokat (nem volt kinek... :) és a gólszerzők nevét sem mondták be.

nem tudom hány újságíró szokott lenni egy ilyen meccsen, de valahogy az volt az érzésem, hogy a szokásosnál picit többen vannak, tisztelet a kivételnek, de gondolom voltak páran, akik csak annak adták ki magukat, hogy láthassák a találkozót.  ez egyébként nem volt annyira könnyű feladat, mert egy nagyon mogorva ember a kézilabda szövetségtől folyamatosan "járőrözött", kérdezősködött és minden teremben tartózkodót lefényképezett...  elképzeltem, ahogy utólag a kollégáival elemzik a képeket, hogy ez vajon szurkoló-e vagy újságíró... :-)

természetesen a srácok akik kint maradtak mindent beleadtak: elképesztő volt hallani a hangos szurkolást azokban a pillanatokban, amikor valamiért kinyitották a bejárati ajtót pár másodpercre.  úgy látszik ezt a játékosok is átérezhették, mert bár az ellenfél (ja még nem mondtam, Győri ETO) nagyon bénán játszott és egy szerencsétlen sérülés is közbejött nekik, sikerült egy bravúros 28-28-as döntetlent elérni.  és ahogy az kell, a lefújás után a csapat fogta magát és az edzővel együtt "kitörte" a zárt kapukat és kiment megköszönni a bíztatást.  ez a jelenet nekem még az eredménynél is jobban tetszett.

persze ennek ellenére nem szeretnék több ilyen zártkapus meccset, de hogy ezt hogyan lehetne kivitelezni, az nem ennek a blognak a feladata leírni...

2009/04/25

flickr

nem is olyan régen keresgéltem online képtár szolgáltatásokat, és kisebb-nagyobb küzdelmek után végül a remek flickr (www.flickr.com) mellett döntöttem.  az már akkor világos volt, hogy az ingyenes regisztrációval limitálva van a havonta feltölthető képmennyiség, mégpedig 100 megabyte.  ezt egy normális korlátozásnak tartottam és szorgalmasan el is kezdtem feltöltögetni a fotókat.

igen ám, de ma közölte, hogy mivel elértem a 200 db feltöltött képet (ebben a hónapban, vagy összesen, azt nem tudom, igazából nem is érdekel), ezért a régi fotóimat csak akkor láthatom, ha előfizetek a professzionális verzióra... :-o

ezt a dolgot már nem tudtam lenyelni.  a méretkorlátozás rendben van, az egy érthető lépés, aki sok helyet akar foglalni, az fizessen, de nem értem, a darabszám miért lenne költségnövelő tényező.  persze mivel fizetni nem akarok, nem maradt más hátra, mint máshol próbálkozni: ismét felmelegítettem a google-féle picasa-t illetve a hozzá tartozó tárhelyet, ami annak idején azért nem tetszett, mert a kliens programja túl "hülyefelhasználós" volt.  meglátjuk.

mindenesetre az első picasawebes albumom fel is került, mégpedig egy (kettő) curling mérkőzéssel:

http://picasaweb.google.com/paha77/IIIHungarianCurlingBonspielCup#

2009/04/19

Zöld-fehér (póker) nap

bár már nagyon későre jár, még napközben elhatároztam, hogy még "ma" :) megírom ezt a bejegyzést. ez a nap eleve egy zöld-fehér napnak indult, hiszen ma rendezték egyrészt a férfi kézilabda magyar kupa elődöntőit, másrészt délután a női rájátszás első fordulóját. jó ezt kimondani: idén már a férfi mezőnyben is volt ferencvárosi érdekeltség, ugyanis a (most még) másodosztályú Fradi bejutott a magyar kupa legjobb négy csapata közé, a Veszprém, a Szeged és a Gyöngyös társaságában.

a sorsolás "szeszélye" úgy hozta, hogy egyből összekerültek a végső esélyes Veszprémmel, így a kora délutáni találkozó igazából a történelmi jelentősége miatt volt fontos, meg persze azért, hogy ne "égjünk" a bl-résztvevő veszprémiek ellen. na, szóval ezen a mérkőzésen indult a mai nap fotózás szempontjából, ráadásul szerencsére nem is egyedül, hanem egy fotós cimborám társaságában, aki még a meccs előtt közölte, hogy ő nem várja meg a másik elődöntőt, inkább az üllői úti focistadiont célozza meg, labdarúgó mérkőzés témájában. :)

a kézimeccs végül szerintem tisztes helytállással és két szimpatikus csapattal fejeződött be, persze a Veszprém nyert, ám abban már most biztosak lehetünk, hogy jövőre nem a tabella hátsó felében fog kullogni ez a gárda. rövid hezitálás után én is a focimeccs mellett döntöttem, így lefújás után nem sokkal már a "Hungárián" száguldottunk a Szentély felé. :)

bár a sportújságírói igazolványomon handball.hu szerepel "munkahelyként", ez a labdarúgó stadionban senkit sem érdekelt, kaptam is a frankó mlsz-es fotósmellényt és máris a zöld gyepen találtam magam, az aktuális ellenfél, a Vác kapuja mögött. nagy élmény volt, hisz korábban csak nézőként jártam az üllőin, de úgy sem túl sűrűn (legutóbb 2006 nyarán), jó érzés volt a sokat "látott" Springer szobor mellett elhaladni majd végignézni a stadionon. fotós szempontból is kuriózum volt számomra a focimeccs, még sosem fotóztam, és bár a felszerelésem csak alapszinten alkalmas egy ekkora területen játszott játék fotózására, utólag átfutva a fotókat lett pár használható kép. arról nem is beszélve, hogy részesei lehettünk egy kiütéses, 6-1-es Fradi-győzelemnek...

lefújás után itt is futás volt, aluljáróban gyors kaja, majd irány a kézilabdacsarnok
, a hol várt minket a rájátszás első mérkőzése, a Debrecen elleni találkozó. az előzetes esélyek alapj án bármilyen eredmény várható volt, de végül legnagyobb örömünkre magabiztos Fradi -győzelem lett itt is, ami szerintem a Loki (nagyon titkon remélt) bajnoki esélyeinek azonnali végét, nekünk pedig egy szintén nagyon remélt érem közelebb kerülését jelentette.

sajnos a mérkőzés utolsó tíz perce azért tartogatott negatívumokat is erre a napra, a már-már szokásosnak mondható nézőtéri balhé még nem lett volna az, de sikerült egy (kettő) "nézővel" ezalatt összetűzésbe keverednem (az okokat itt mellőzném), és a verekedést csak az akadályozta meg, hogy én a pálya szélén voltam, ők meg fent.

idegeskedésre nem sok időm volt, hisz a lefújás után - immár egyedül - siettem haza a " szülői házba", ahol várt a szokásos, egy-két hetente megrendezett családi pókerparti. ilyenkor összejön a tágabb értelemben vett família (7-10 fő...) és egy 4-6 órás, általában ugyanennyi partiból álló játék veszi kezdetét. most is így volt, igaz már érkezésem előtt lejátszottak kettőt, de a másik háromba már én is csatlakoztam, az egyiket meg is nyertem, és az utolsó végefelé, mintegy a nap megkoronázásaként még egy "ászpókerem" is volt. :)

2009/04/12

usa

elképesztő, hogy repül az idő.  tegnap volt pontosan két éve, hogy a munkám miatt másfél hónapot az egyesült államokban tölthettem.  ott és utána is gondoltam rá, hogy majd a blogomban írok dolgokat a tapasztalatokról, de aztán erre végül sosem került sor.

ez volt az első és eddig(!) az utolsó alkalom, hogy "politikailag" is európán kívül jártam (tenerife szigete bár földrajzilag inkább afrika, mégis "spanyolban" voltunk... :) és bár az ott töltött idő nagy része munkával telt, házigazdánk és saját magunk révén is sok meghatározó élményben volt részem, melyek egytől egyik mind pozitívak voltak.  sok dolog olyan volt, úgy működött, ahogy azt a filmekben látja az ember, de sok újdonságot láttam és rengeteg kedves (akár magyar, akár amerikai) emberrel találkoztam.

el is határoztam, hogy legalább egyszer még visszatérek, persze a Feleségemmel az oldalamon és akkor talán sikerül az is, ami 2007-ben elmaradt: szerzünk valahonnan egy hatvanas években készült "tipikus" autót és jópár államon keresztülszáguldunk vele. :-)

2009/04/04

Tavasz?

úgy néz ki, hogy itt van a tavasz.  ma van az első olyan nap, hogy kinyitottam ajtót ablakot és úgy dolgozom (illetve írok blogbejegyzést... :-), hogy árad be a tavaszi kellemes levegő.

hogy örüljek-e neki, azt nem tudom, ha ilyen idő lenne egész nyáron, szerintem az lenne az elfogadható, de eszembe jutott, hogy majd megint jön a kánikula, a negyven fok meg a hőségriadók, amiket kifejezetten utálok.  ugyanakkor korábban az is eszembe jutott, hogy közelednek a nyári nyíltvízi úszások, amiket ismét nagyon várok.

szóval azért jó a tavasz, a második kedvenc évszakom...

2009/03/31

közönségtalálkozó

tegnap este egy jelentős eseményre, a www.handball.hu közönségtalálkozójára voltam hivatalos. 
(aki esetleg nem tudná: ennek a remek kézilabdás oldalnak elméletileg én vagyok a főszerkesztője, ezen kívül fotósa és (ki)fejlesztője, programozója is).

ez volt a második alkalom, hogy ilyet szerveztünk, mégpedig azért, hogy a weboldal rendszeres látogatói, fórumozói személyesen is megismerhessék egymást, beszélgethessenek egymással.  ezúttal a kőbányán található Székely Étteremben volt a rendezvény (figyelmes olvasóknak az esküvői blogunkról (www.peteresanita.hu) ismerős lehet a hely), ami a hely különlegességén kívül azért is volt érdekes, mert épp a mi rendezvényünkkel egyidőben ment a tévében a román (!) jégkorongbajnokság döntője, két magyar csapat részvételével és rengetegen szurkoltak a tévé előtt az étteremben. :-)

a stáb tagjai picit előbb gyülekeztek, de a jó hangulatban hamar eltelt a meghirdetett időpontig hátralévő két óra és szépen lassan elkezdtek szivárogni a résztvevők is.  az este tetőpontjára ha jól számolom tizennégyen (?) voltunk, mindenki remekül érezte magát, az evés/ivás közepette jókat beszélgettünk a kézilabdáról, a weboldalról, a fórumozókról, miközben természetesen nem feledkeztünk meg az oldalra felkerülő friss hírekről és naptárbejegyzésekről sem. :-)

aztán ahogy az lenni szokott, ahogy közeledett az este, egyre "kötetlenebb" lett a rendezvény, amihez az italokon kívül az is hozzájárult, hogy a korábban említett "szurkolótábor" és a közben érkezett többi ember hatalmas mulatozásban kezdett, amihez két nótaénekes szolgáltatta a hangulatot. :-)

mi este 11 körül kezdtünk asztalt bontani, de ahogy hallom volt olyan is, aki még tovább ott maradt... :-)

összességében úgy érzem, ismét egy remek közönségtalálkozón vagyunk túl és biztos vagyok benne, hogy lesz harmadik is...

2009/03/18

gmail

szomorú vagy inkább idegesítő aktualitása van annak, hogy most írok. ráadásul elveimmel ellentétben kénytelen vagyok a webes felületen pötyögni a megszokott e-mailes megoldás helyett, ugyanis ismét beszart a gmail.

pár hónapja döntöttem úgy, hogy a saját személyes domainem (paha pont hu) levelezését az egyik haverom szerveréről átköltöztetem a google levelezőjébe, a gmail-be.

három fő oka volt:

1. ha nem túl sűrűn is, de a régi helyen voltak leállások, amik fél-1 napig tartottak. ez nem sok ahhoz képest, hogy ingyé' használhattam haver gépét, de amikor nem ment, akkor roppant idegesítő tudott lenni. azt gondoltam, hogy a google ill. a gmail van olyan nagy, hogy sosincs rendszerleállás.

2. kezdtem belefulladni a sok levélszemétbe (spam) és szerettem volna élvezni a gmail spamszűrőjének áldásos hatását.

3. sokakkal ellentétben nekem tetszik a gmail webes felülete és tök jó, hogy a saját domainem leveleihez is azt használhatom, nem is beszélve a keresőről, amit szintén sűrűn használok, amikor a jópár évre visszatekintő emailezésemben kell valamit megkeresni.

az átállás zökkenőmentesen lezajlott, követtem az utasításokat, átírtam a dns-t és már száguldottak a leveleim is a google felé... :-) a korábbi leveleimet is sikerült IMAP-on keresztül felmásolni, így teljes volt a bódottá...

néha teljesen váratlanul csinált olyanokat, hogy egyszercsak kiírta, hogy érvénytelen az IMAP jelszavam, de utánanéztem itt-ott és azt írták, hogy ez a levelező kliens (thunderbird) hibája, így nemigen foglalkoztam vele.

viszont mióta megtörtént a nagy gmail rendszerösszeomlás pár hete, azóta heti rendszerességgel többször is előfordul, hogy egy ideig elérhetetlen a levelezés, akár IMAP/POP3-n keresztül, akár a webes felületen.

az okokat a google-n kívül senki nem tudja, de én egy picit kezdek türelmetlen lenni és csalódott vagyok. az is eszembe jutott, miközben ezt írtam, hogy valamilyen szinten őket is megérintette "a válság" és így próbálják a fizetős verzió felé terelni az ügyfeleket, nem tudom...

mondhatják, hogy ez is ingyé' van, ne járjon a szám, de azért ez nem teljesen így van, mert mint nyilván mindenki tudja, ha a webes felületen nézegetem a leveleimet, szépen jönnek oldalt a hirdetések, amelyekből "a cégnek" nyilvánvalóan nem kevés bevétele van. szóval elvárható lenne a stabil(abb) működés, úgy gondolom.

2009/02/14

nincs idő

nagyon rég nem írtam ide semmit, pedig lenne miről.  múlt héten egy (számomra) új országban, Szlovéniában voltam, erről is szerettem volna picit bővebben írni, aztán a sajnálatos aktualitásról, a Cozma-gyilkosságról is "megvan a véleményem". meccsen is jártam a héten, ez végülis annyira nem fontos, tegnap meg végre "ideért" a normális internet is hozzánk (lásd korábbi mobilnetes beírásom).  mivel tavaly ősszel az adsl bekötők közölték, hogy az egy szál telefondrót miatt feltúrják a "kertünket", inkább egy alternatív, rádiójeles megoldást választottunk (www.netroller.hu).  erről is jó lett volna írni, bár egyelőre csak a bekötésről és a fél napos használatról tudnék mit.  az is említésre méltó lenne, hogy tegnap éles körülmények között is sikerült megtapasztalni, hogy mire is jó, ha abs van egy autóban vagy hogy hogyan sikerült kb. nyolcadmagammal kiemelni egy árokba csúszott autót.  arról már ne is beszéljünk, hogy egy milyen jó kis cd-t vettem/kaptam a héten, ráadásul személyesen nekem dedikálva... :)

szóval ezek történtek, valószínű itt a blogban ennél bővebben egyik témáról sem fogok tudni többet írni.  ez van, a munka fontosabb...

2009/01/31

Mobilinternet

Manapság mindenhol a mobilinternetről beszélnek, minden szolgáltató orrba-szájba reklámozza és egyre olcsóbban kínálja a csomagjait.  Mivel több, mint másfél éve használom a Pannon mobilinternetjét, gondoltam leírom röviden a tapasztalataimat.

Először a pozitívumokról írnék.  A legfontosabb dolog, hogy a tapasztalataim szerint a lefedettség meglehetősen jó az egész ország területén.  Konkrét sebességadatokat ne várjon senki, de nekem a nagyobb településeken, városokban mindenhol volt 3G/HSDPA lefedettség (és az ehhez tartozó 0,5-2 megabit sávszélesség) , ahol meg nem, ott alap netezésre még éppencsak használható EDGE/GSM.  Az is pozitívum, hogy mozgó járműveken, buszon, vonaton, autóban is többé-kevésbé használható, mondjuk autópályán 120-as sebességnél a "semmi közepén" azért nem szabad csodákat várni. :)

Én anno az 5 GB-os csomagra fizettem elő havi 5999 Ft-ért, és mivel hűségesen csengettem a havidíjat, nemrég "előléptettek" és ugyanezért a pénzért elvileg korlátlan adatforgalmat kapok.  És itt kanyarodok át a negatívumokhoz, ugyanis ahogy azt sok helyen olvasni lehet, ez korántsem jelenti azt, hogy tényleg korlátlan.  Mikor átváltottam ilyen csomagra, utánanéztem és az üzletszabályzat azt írja kb, hogy fájlcserélő, p2p programok használata az, ami forgalomkorlátozást vonhat maga után.  jólvan, gondoltam akkor az FTP belefér, így megpróbálkoztam egy kb. 1.5 GB-os mennyiség ftp-zésével, ami a mai világban nem nevezhető soknak, ám rögtön meg is kaptam érte a sávszélesség korlátozást... :(

Ezt még lenyeltem, ám pár napja szerettem volna egy magyar bajnoki kézimeccset megnézni online (www.hunnetmedia.hu), ám legnagyobb megdöbbenésemre nem sávszélesség korlátozást kaptam, hanem egyszerűen abban a pillanatban, hogy elindulna a windows media playeren a stream lejátszása, a mobilinternet-kapcsolat egyszerűen MEGSZAKAD!!!  csak azt nem tudom felfogni, hogy ha a barátok közt nézhető mobiltelefonon, akkor egy tetszőleges stream nézése miért ilyen hatalmas bűn...

És a végére jön az, ami miatt én egyelőre nem tudom napi használatra elképzelni a mobilinternetet, csakis kiegészítő eszközként utazásra, net-kimaradásra, áramszünetre. :)  Ez szerintem nem a szolgáltató hibája és még az is lehet, hogy csak nálam nem stimmel valami.  Szóval nekem egy Globetrotter Express típusú "ExpressCard" csatlakozású kártyám van. Azért vettem ilyet, mert úgy éreztem, ez biztos stabilabb lesz, mint egy usb-s, ráadásul nem "fityeg" a gép mellett.  A telepíés tényleg gyerekjáték, csak bedugtam a kártyát és mindent feltelepítet, viszont a folyamatos használat egy rémálom...  Valamilyen rejtélyes oknál fogva időnként teljesen véletlenszerűen leáll a kapcsolat, ami azt jelenti, hogy ránézésre úgy néz ki, hogy minden oké, ám semmilyen adatforgalom nincs.  És a legszarabb, hogy ilyenkor az sem segít, ha nyomok egy disconnect-et majd újra kapcsolódok: ki kell húzni a kártyát, visszadugni és újra kapcsolódni.  Tapasztalataim szerint ez a jelenség gyakrabban jelentkezik akkor, amikor a statisztikák alapján terhelt(ebb) a mobilhálózat, tehát mondjuk késő délután, estefelé, avagy hétvégén.  Szakadjon meg a kapcsolat és egy gombnyomással tudjak újra kapcsolódni, vagy kapcsolódjon magától újra, ez még beleférne... Olyan apróságról ne is beszéljünk, hogy a kártyához járó kőkorszaki kezelőprogram még arra sem képes, hogy sms-eket küldjön ill. fogadjon...

Nagyon érdekelne mások tapasztalata, akiknek ilyen kártyájuk van akár pannon, akár más szolgáltatónál...

2009/01/29

Iwiw képek rss-ben

Figyelem! kocka-bejegyzés következik!!! :)

Egyik nap egy iwiwes galéria nézegetése közben teljesen véletlenül észrevettem, hogy a firefox címsorában ott figyel az rss-ikon.  Rákattintottam és láss csodát: az adott galéria tartalmát kaptam vissza rss-ben.  Gyorsan be is akartam rakni a google readerbe, ám szembekerültem azzal a problémával, hogy ugye az iwiw csak regisztrációval és jelszóval elérhető, így akárki, még a google reader sem láthatja illetéktelenül a galéria rss-ét.

Rövid keresgélés után, mivel nem találtam megoldást, gyorsan összeütöttem egy php-s megoldást, mely a php-be épített curl modult használja.  A körítést nem írom le, a lényeg a dologban az, hogy a curl modul csinál egy bejelentkezést az iwiw rendszerébe, a szükséges sütiket (cookies) eltárolja ugyanúgy, mint egy böngésző, majd ezek után kéri le a képek rss listáját.

Következzék a kódrészlet:

<?php
//...
// "böngésző" inicializálás
$ch = curl_init();

// böngésző beállításai. a legfontosabb a sütiket tároló fájl, ezt tudnia kell létrehoznia a php-nek.  ezenkívül azt hazudjuk az iwiw-nek, hogy egy firefox böngésző vagyunk... :)
curl_setopt($ch, CURLOPT_RETURNTRANSFER, TRUE);
curl_setopt($ch, CURLOPT_COOKIEJAR, '/path/to/cookies.txt');
curl_setopt($ch, CURLOPT_COOKIEFILE, '/path/to/cookies.txt');
curl_setopt($ch, CURLOPT_USERAGENT, 'Mozilla/5.0 (Windows; U; Windows NT 5.1; en-US; rv:1.9.0.5) Gecko/2008120122 Firefox/3.0.5');

// bejelentkezés az iwiw-be.  itt a lényeg a POST változók tartalma! (az emailcímnél a @ encode-olva van: %40)
curl_setopt($ch, CURLOPT_URL, 'http://iwiw.hu/pages/user/login.jsp?method=Login');
curl_setopt($ch, CURLOPT_POST, TRUE);
curl_setopt($ch, CURLOPT_POSTFIELDS, 'email=email%40cim.hu&password=JELSZO&httpslogin=false&loginradio=1');
curl_exec($ch);

// ha megvolt a bejelentkezés, le lehet kérni a kép listát. a $userid változó a felhasználó IWIW ID-je, akire kíváncsiak vagyunk
curl_setopt($ch, CURLOPT_URL, 'http://iwiw.hu/pages/image/albumgallery.jsp?userID=' . $userid . '&albumID=');
curl_setopt($ch, CURLOPT_POST, FALSE);

$html = curl_exec($ch);

// böngésző bezárás
curl_close($ch);

// egyszerűen kiírjuk a kimenetre, megfelelő headerrel
header("Content-Type: application/rss+xml; charset=utf-8");
echo $html;

?>

Így már bármilyen rss olvasónak átadhatjuk, persze figyelve arra, hogy illetéktelen kezekbe azért ne kerüljön, mert mégiscsak a saját felhasználónevünkkel lépeget be a curl modul.  Sajnos azt vettem észre, hogy a google reader-nek nem tetszenek az iwiw-feed által visszaadott <media:thumbnail url="..." /> és <media:content url="..." /> tagek, ezeket nem jeleníti meg, így haladó(bb) felhasználók megpróbálkozhatnak php-ben mondjuk xmlreader-rel valami más formátumot csiholni a letöltött feed-ből, vagy további fejlesztési lehetőség (én megcsináltam ezt is), hogy csak egyszer jelentkezünk be, majd a sütikből a legközelebbi alkalommal már észreveszi a rendszer, hogy jártunk ott és automatikusan beenged.  itt arra kell figyelni, hogy azért nem árt leellenőrizni, hogy időközben valamiért nem dobott-e ki az iwiw (ez előfordul néha), és ha igen, újból jelentkezzen be a php.

jó iwiwezést! :)