2009/01/31

Mobilinternet

Manapság mindenhol a mobilinternetről beszélnek, minden szolgáltató orrba-szájba reklámozza és egyre olcsóbban kínálja a csomagjait.  Mivel több, mint másfél éve használom a Pannon mobilinternetjét, gondoltam leírom röviden a tapasztalataimat.

Először a pozitívumokról írnék.  A legfontosabb dolog, hogy a tapasztalataim szerint a lefedettség meglehetősen jó az egész ország területén.  Konkrét sebességadatokat ne várjon senki, de nekem a nagyobb településeken, városokban mindenhol volt 3G/HSDPA lefedettség (és az ehhez tartozó 0,5-2 megabit sávszélesség) , ahol meg nem, ott alap netezésre még éppencsak használható EDGE/GSM.  Az is pozitívum, hogy mozgó járműveken, buszon, vonaton, autóban is többé-kevésbé használható, mondjuk autópályán 120-as sebességnél a "semmi közepén" azért nem szabad csodákat várni. :)

Én anno az 5 GB-os csomagra fizettem elő havi 5999 Ft-ért, és mivel hűségesen csengettem a havidíjat, nemrég "előléptettek" és ugyanezért a pénzért elvileg korlátlan adatforgalmat kapok.  És itt kanyarodok át a negatívumokhoz, ugyanis ahogy azt sok helyen olvasni lehet, ez korántsem jelenti azt, hogy tényleg korlátlan.  Mikor átváltottam ilyen csomagra, utánanéztem és az üzletszabályzat azt írja kb, hogy fájlcserélő, p2p programok használata az, ami forgalomkorlátozást vonhat maga után.  jólvan, gondoltam akkor az FTP belefér, így megpróbálkoztam egy kb. 1.5 GB-os mennyiség ftp-zésével, ami a mai világban nem nevezhető soknak, ám rögtön meg is kaptam érte a sávszélesség korlátozást... :(

Ezt még lenyeltem, ám pár napja szerettem volna egy magyar bajnoki kézimeccset megnézni online (www.hunnetmedia.hu), ám legnagyobb megdöbbenésemre nem sávszélesség korlátozást kaptam, hanem egyszerűen abban a pillanatban, hogy elindulna a windows media playeren a stream lejátszása, a mobilinternet-kapcsolat egyszerűen MEGSZAKAD!!!  csak azt nem tudom felfogni, hogy ha a barátok közt nézhető mobiltelefonon, akkor egy tetszőleges stream nézése miért ilyen hatalmas bűn...

És a végére jön az, ami miatt én egyelőre nem tudom napi használatra elképzelni a mobilinternetet, csakis kiegészítő eszközként utazásra, net-kimaradásra, áramszünetre. :)  Ez szerintem nem a szolgáltató hibája és még az is lehet, hogy csak nálam nem stimmel valami.  Szóval nekem egy Globetrotter Express típusú "ExpressCard" csatlakozású kártyám van. Azért vettem ilyet, mert úgy éreztem, ez biztos stabilabb lesz, mint egy usb-s, ráadásul nem "fityeg" a gép mellett.  A telepíés tényleg gyerekjáték, csak bedugtam a kártyát és mindent feltelepítet, viszont a folyamatos használat egy rémálom...  Valamilyen rejtélyes oknál fogva időnként teljesen véletlenszerűen leáll a kapcsolat, ami azt jelenti, hogy ránézésre úgy néz ki, hogy minden oké, ám semmilyen adatforgalom nincs.  És a legszarabb, hogy ilyenkor az sem segít, ha nyomok egy disconnect-et majd újra kapcsolódok: ki kell húzni a kártyát, visszadugni és újra kapcsolódni.  Tapasztalataim szerint ez a jelenség gyakrabban jelentkezik akkor, amikor a statisztikák alapján terhelt(ebb) a mobilhálózat, tehát mondjuk késő délután, estefelé, avagy hétvégén.  Szakadjon meg a kapcsolat és egy gombnyomással tudjak újra kapcsolódni, vagy kapcsolódjon magától újra, ez még beleférne... Olyan apróságról ne is beszéljünk, hogy a kártyához járó kőkorszaki kezelőprogram még arra sem képes, hogy sms-eket küldjön ill. fogadjon...

Nagyon érdekelne mások tapasztalata, akiknek ilyen kártyájuk van akár pannon, akár más szolgáltatónál...

2009/01/29

Iwiw képek rss-ben

Figyelem! kocka-bejegyzés következik!!! :)

Egyik nap egy iwiwes galéria nézegetése közben teljesen véletlenül észrevettem, hogy a firefox címsorában ott figyel az rss-ikon.  Rákattintottam és láss csodát: az adott galéria tartalmát kaptam vissza rss-ben.  Gyorsan be is akartam rakni a google readerbe, ám szembekerültem azzal a problémával, hogy ugye az iwiw csak regisztrációval és jelszóval elérhető, így akárki, még a google reader sem láthatja illetéktelenül a galéria rss-ét.

Rövid keresgélés után, mivel nem találtam megoldást, gyorsan összeütöttem egy php-s megoldást, mely a php-be épített curl modult használja.  A körítést nem írom le, a lényeg a dologban az, hogy a curl modul csinál egy bejelentkezést az iwiw rendszerébe, a szükséges sütiket (cookies) eltárolja ugyanúgy, mint egy böngésző, majd ezek után kéri le a képek rss listáját.

Következzék a kódrészlet:

<?php
//...
// "böngésző" inicializálás
$ch = curl_init();

// böngésző beállításai. a legfontosabb a sütiket tároló fájl, ezt tudnia kell létrehoznia a php-nek.  ezenkívül azt hazudjuk az iwiw-nek, hogy egy firefox böngésző vagyunk... :)
curl_setopt($ch, CURLOPT_RETURNTRANSFER, TRUE);
curl_setopt($ch, CURLOPT_COOKIEJAR, '/path/to/cookies.txt');
curl_setopt($ch, CURLOPT_COOKIEFILE, '/path/to/cookies.txt');
curl_setopt($ch, CURLOPT_USERAGENT, 'Mozilla/5.0 (Windows; U; Windows NT 5.1; en-US; rv:1.9.0.5) Gecko/2008120122 Firefox/3.0.5');

// bejelentkezés az iwiw-be.  itt a lényeg a POST változók tartalma! (az emailcímnél a @ encode-olva van: %40)
curl_setopt($ch, CURLOPT_URL, 'http://iwiw.hu/pages/user/login.jsp?method=Login');
curl_setopt($ch, CURLOPT_POST, TRUE);
curl_setopt($ch, CURLOPT_POSTFIELDS, 'email=email%40cim.hu&password=JELSZO&httpslogin=false&loginradio=1');
curl_exec($ch);

// ha megvolt a bejelentkezés, le lehet kérni a kép listát. a $userid változó a felhasználó IWIW ID-je, akire kíváncsiak vagyunk
curl_setopt($ch, CURLOPT_URL, 'http://iwiw.hu/pages/image/albumgallery.jsp?userID=' . $userid . '&albumID=');
curl_setopt($ch, CURLOPT_POST, FALSE);

$html = curl_exec($ch);

// böngésző bezárás
curl_close($ch);

// egyszerűen kiírjuk a kimenetre, megfelelő headerrel
header("Content-Type: application/rss+xml; charset=utf-8");
echo $html;

?>

Így már bármilyen rss olvasónak átadhatjuk, persze figyelve arra, hogy illetéktelen kezekbe azért ne kerüljön, mert mégiscsak a saját felhasználónevünkkel lépeget be a curl modul.  Sajnos azt vettem észre, hogy a google reader-nek nem tetszenek az iwiw-feed által visszaadott <media:thumbnail url="..." /> és <media:content url="..." /> tagek, ezeket nem jeleníti meg, így haladó(bb) felhasználók megpróbálkozhatnak php-ben mondjuk xmlreader-rel valami más formátumot csiholni a letöltött feed-ből, vagy további fejlesztési lehetőség (én megcsináltam ezt is), hogy csak egyszer jelentkezünk be, majd a sütikből a legközelebbi alkalommal már észreveszi a rendszer, hogy jártunk ott és automatikusan beenged.  itt arra kell figyelni, hogy azért nem árt leellenőrizni, hogy időközben valamiért nem dobott-e ki az iwiw (ez előfordul néha), és ha igen, újból jelentkezzen be a php.

jó iwiwezést! :)

2009/01/25

Dumaszínház I.

Tegnap sor került az egyik karácsonyi ajándékom "beváltására". Ez esetünkben azt jelentette, hogy fél 8-ra a Godot Kávéházba voltunk hivatalosak, Dumaszínház előadásra. Aki esetleg nem tudná mi ez: pár éve hódít Magyarországon is az ún. standup comedy, azaz amikor egy humorista kiáll egy általában kis színpadra és pusztán a "szövegelésével" ontja magából a humort. Eleinte ezek a humoristák a Fábry show-ban tűntek fel, majd később önálló műsorban, a Showder Klubban bontakozhattak ki. Ezen kívül, mint azt Szenteste megtdudtam, a Dumaszínház keretein belül rendszeresen fellépnek élőben is.

A "rendszer" úgy néz ki, hogy 1-2 hónapra előre fent van az interneten a fellépők listája (www.dumaszinhaz.hu), és telefonon lehet az egyes estékre időpontot foglalni, majd a helyszínen kifizetnk a jegyeket. Szerencsére ezt nem én intéztem, ugyanis ahogy írtam, egy kétszemélyes belépőt kaptam ajándékba a Feleségemtől, mely szombatra szólt.

Egy órával a hivatalos kezdés előtt jelentünk meg a kávéházban, ami tényleg nem túl nagy, és a helyiség egyik végében ott van a szintén nem túl nagy színpad. Gyorsan "be is csekkoltunk", ami abból állt, hogy odaadtuk a belépőnket, majd egy pincér (?) odavezetett a nekünk fenntartott asztalhoz. Ez egy kis meglepetés volt, mert azt gondoltuk, hogy a helyfoglalás érkezési sorrendben történik, de nem: az alapján osztják az asztalokat, amilyen sorrendben foglalják le a jegyeket telefonon. Így végül kb. a helyiség közepén, a bárpultnál kaptunk helyet egy kétszemélyes asztalnál.

Gyorsan fogytak az üres helyek és fél kilencre már mindenki a helyén volt. Ennek ellenére az "előadás" fél órás késéssel kezdődött, valószínűleg üzleti megfontolásból: szerették volna, hogy a vendégek unalmukban minél többet fogyasszanak. Mi is így tettünk, az este során megittunk két koktélt, meg ettünk is ezt azt. Érdekesség, hogy míg az üres időben úgy megy a rendelés, mint egy normál étteremben/kávézóban, előadás közben a zavartalan szórakozás érdekében egy papírra kell írni a rendelést, amit ha meglebegtet az ember, odajön egy pincér és elviszi. :-) Itt annyit érdemes megjegyezni, hogy a hely "nem kifejezetten olcsó", ennek ellenére én nem voltam megelégedve az ízekkel: a koktélokon érződött, hogy kispóroltak minden összetevőből valamennyit, az ételek meg egyszeűen kevesek voltak. :-) persze az is lehet, hogy el vagyok kényeztetve, ugyanis a Feleségemnek van bármixer képesítése is, és az ő koktéljai valahogy sokkal jobbak, ami többek között azért is lehet, mert nem spórólja ki belőlük az anyagot.

Na de mi nem elsősorban enni/inni mentünk, így vártuk, hogy színpadra lépjenek az est fellépői. Elsőként Litkay Gergely lépett a színpadra, aki úgy bevezetésként lenyomott egy majdnem egy órás műsort, amin persze folyamatosan röhögött az egész kávéház. (nem áll szándékomban bemutatni a fellépőket külön-külön, egyrészt mert akkor sosem végzek az írással, másrészt aki szereti ezt a műfajt az úgyis ismeri őket, aki meg nem ismeri, az utána tud nézni a neten...). Az volt a jó az előadásában és az utána következő két úriemberében is, hogy abszolút aktuális volt, gyakorlatilag a karácsony óta eltelt időszak eseményeit "dolgozták fel" a maguk módja szerint, kiszínezve persze régebbi történetekkel, személyes(ebb) motívumukkal.

Utána következett Lorán Barnabás, talán az egyik legismertebb közülük, aki még "azelőtt" nem a humoráról lett híres, hanem arról, hogy autóhangokat (ahogy kollégái fogalmaznak: belsőégésű motorokat) utánoz. :-) Az ő előadása is - mint mindig - fergeteges volt, az a jó, hogy megmaradt az autóhang utánzás minden show-jában, de ezt körülszövi poénokkal, amitől tényleg olyan szinten szórakoztató tud lenni, hogy néha már fáj a röhögés az embernek. :-D "Trabarna" előadása rövidebb volt, ám még az övé is hosszabb volt, mint amit a showder klubban megszoktunk.

Zárásként jött Pataki Balázs, ő egy picit "nyugisabb" műsort nyomott le, volt, akinek ez már nem is jött be, de szerintem nagyon jó volt ő is. Az előadás után még megkértek, hogy töltsünk ki ilyen értékelőlapot, amin egyrészt a helyet kellett osztályozni, másrészt a fellépőket. Mivel rutinosan már az utolsó szünetben rendeztük a számlát (pozitívum: lehetett kártyával fizetni!!!), ahogy vége volt, gyorsan indulni is tudtunk, hiszen már fél 12 volt, azaz ha a kezdés csúszását beleszámoljuk, akkor is 2.5 órás volt az egész produkció.

Még azt akartam leírni, hogy ha valaki megnézi a műsort, láthatja, hogy vannak füstmentes előadások is, amikor valószínűleg tilos a dohányzás. A tegnapi nem ilyen volt, féltünk is rendesen, mert egy ismerős - persze utólag - azt tanácsolta, hogy nehogy füstösre menjünk, mert megfulladunk... De szerencsénk volt, ha összesen dohányzott 3 ember, akkor már sokat mondtam.

Még egy magyarázat a címhez: azért sorszámoztam, mert februárban ismét megyünk!!! :-) ugyanis a szerencsés véletlennek köszönhetően Tesóméktól is Dumaszínházat kaptam karácsonyra (egymástól függetlenül vették meg...), ráadásul tőlük egy "joker" jegyet, amit tetszőleges előadásra be lehetett váltani. Így február végére választottunk egy füstmenteset, újabb három remeknek ígérkező arccal: Kőhalmi Zoltán, Hadházi László, Szupkay Viktor. Kiss Ádámot is meg akartuk nézni élőben, de annyira paráztunk a füstös előadásoktól, hogy inkább lemondtunk róla, pedig lehet, nem kellett volna. Na mindegy.

Még arra leszek kíváncsi, hogy az elhangzott poénokból mennyit fogunk a showder klub következő adásaiban hallani, mert hallottam olyat, hogy amiket ilyen "hakni" fellépéseken nyomnak, az később visszaköszön a tévéből is. Meglátjuk ezekkel mi lesz, mindenesetre aki szereti a "sztendápot", annak erősen ajánlok egy ilyen dumaszínházas estét.

2009/01/22

Osztálytalálkozó

Múlt hét pénteken gimnáziumi osztálytalálkozón voltam.  Nem, ez nem egy érettségi találkozó volt, csak egy spontán összejövetel, hiszen abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a volt osztályomból elég sokan szeretnek évente egyszer-kétszer összeülni és csak úgy beszélgetni.  Ilyen volt ez az alkalom is, ahol mindössze öten voltunk, de ennek ellenére jól sikerült két óra volt. 

Arra, hogy milyen régen érettségiztünk, jellemző az, hogy akik ott voltunk, már mindannyian házasságban élünk és az öt főre már jutott három gyerek is... :-)  Ez meghatározta a beszélgetések fő irányvonalát, de volt szó azért másról is.

Egy dolgot sajnálok csak ezekben az összejövetelekben, hogy a huszon valahány főből, akik egy osztályba jártunk, van legalább 10 olyan ember, aki még egyszer sem jött el.  Na mind1, azért várom a következő ilyet, nameg az egyéb programokat, amiket lefixáltunk. ;)

2009/01/09

kommentár nélkül

azt hiszem a következő képhez - még ha nem is a legjobb minőségű - nem szükséges túl sok kommentár. :-o

2009/01/08

Extrém sportok

különleges blogbejegyzés lesz ez, mégpedig abból a szempontból, hogy az elveimmel ellentétesen ezúttal a webes felületen írok, nem e-mailben. ennek pedig az az oka, hogy több képet is szeretnék szépen elhelyezni.

elnézve a sportcsatornák utóbbi 1-2 heti kínálatát kiderült, hogy egy hétköznapinak számító sportból is könnyen lehet "extrém" sportot csinálni:

december közepén rendezték meg a Race of Champions nevű autóverseny gálát, ami egy
összevont évzáró buli volt a különböző szakágaknak. a nagy különlegessége az volt, hogy a Wembley stadionban építettek fel egy mini versenypályát, és ott mérték össze tudásukat az autósport nagy alakjai.


Aztán következett a "Winter Classic" elnevezésű jégkorong-mérkőzés, ami ha úgy vesszük, amerikai találmány, de ha jobban belegondolunk, akkor mégsem: arról van szó, hogy a fogunk egy óriási érdeklődéssel kísért NHL mérkőzést, és a kényelmes, fűtött csarnokból visszavisszük oda, ahonnan a sportág származik: a szabad ég alá. Persze ehhez kell a megfelelő időjárás is, éppen ezért rendezik télen. :-) És hogy mindenki biztosan elférjen, nem építenek valami ideiglenes pályát, stadiont, hanem fogják és beviszik egy meglévőbe. Tavaly egy amerikaifoci-stadion, idén pedig egy baseball-stadion adott otthont a rendezvénynek. És hogy miért nem teljesen amerikai találmány: a magyar kommentátorok mindig felidézik, hogy bizony itthon nálunk nem is olyan régen még teljesen hétköznapi bajnoki mérkőzéseket játszottak szabad ég alatt. :-)

Ha már tél, következik egy újabb télisport-őrület. Bár életemben mindösszesen egyszer volt síléc a talpamon, az is gyerekkoromban egy műanyag léc az udvarunkon, igyekszem figyelemmel kísérni szinte az összes "síelős" sportot ilyenkor. Fel is keltette a figyelmem, mikor láttam, hogy Moszkvából lesz élő közvetítés, aztán hamar rájöttem a megfejtésre: a sportág, valamint a 2014-es(!) téli olimpia népszerűsítése érdekében Moszkva belvárosában összehoztak egy ún. "paralell-szlalom" versenyt, mégpedig úgy, hogy hely híján építettek egy hatalmas mesterséges rámpát, rá a sípálya összes kellékével. Ha maga a verseny nem is volt a szakma csúcsa, látványnak nem volt utolsó.

És végül egy teljesen mezei, sokak által dögunalmasnak vélt sísport: a sífutás. Pár év rendezik meg a mindenki által ismert Tour de France mintájára a Tour de Ski sorozatot, melynek lebonyolítása több szempontból hasonlít a világhírő kerékpáros versenyre: vannak szakaszok, osztogatnak különböző színű trikókat és végül van egy összetett győztes, aki a legnagyobb tiszteletnek örvend. Ezt ötvözték a sífutás különböző vállfajaival: klasszikus és szabadstílus, egyéni indításos és tömegrajtos futam, verseny Prága belvárosában, és a végén a szó szerinti csúcs: hogy teljesen extrém legyen a verseny, az utolsó szakasz (mely természetesen hendikeppes indítású, azaz "aki elsőként beér a célba az nyer) egy iszonyatosan kemény hegymászásból áll. Szerencsétlen versenyzőknek egy lesiklópályát kell teljesíteniük, természetesen felfele!!! Elképesztő képeket láthat az, aki megnéz egy ilyen közvetítést...

most hirtelen ezek az extrém sportok jutottak eszembe, persze van még egy csomó :nyáron nagyon vicces nézni a nyári síugrást vagy nyári biatlont, van már strand-rögbi is, hogy mást ne említsek. aki tud még ilyet, írja be a kommentek közé! :)

2009/01/01

boldog(abb) újévet

pár éve olvastam valahol, hogy iszonyatosan kigúnyolták azt a "kockát", aki január 1-én 0 óra valahány perckor egy szakmai levelezőlistára irogatott.

szakmai dologról ígérem nem lesz szó, de én is a gép előtt ülök, aminek több oka van. 

a legfontosabb az, hogy mindig is utáltam ezt az "ünnepet", amikor gyakorlatilag elvárjás mindenkivel szemben, hogy bulizzon, érezze jól magát és egyen-igyon kifulladásig.  én is érzem magam sokszor jól, bulizom, eszem-iszom is, de ez nem megy vezényszóra... persze volt már olyan szilveszterem, ami ilyen-olyan okból jól sikerült, de az is lehet, hogy mostanra már kialakult bennem egy "csakazértsem" érzés a december 31-ével szemben.

a következő okot az értheti meg leginkább, akinek van illetve volt kutyája vagy macskája.  amit ezek a szerencsétlen állatok ilyenkor átélnek a mostanra már példátlan méreteket öltő tűzijátékozás és petárdázás miatt, az elképzelhetetlen.  épp ma olvastam, hogy ennek a "zajkeltésnek" az eredete meglehetősen régre nyúlik vissza, mindig is így szerették volna elűzni az emberek a gonoszt, a rosszat.  erről egyszerűen azt gondolom, hogy sajnos az évek, évszázadok alatt ez egyáltalán nem sikerült, a gonosz még mindig itt van és inkább az ész nélkül lövöldöző emberek lelkéből kéne azt legelőször kiűzni.

személyesebb problémám volt mindig is, hogy az újév első napja mindigis az öregedést, az elmúlást juttatta eszembe és általában az előző évben történt rossz dolgokat, valamint azt, hogy biztosan ebben az évben is lesznek ilyenek. annak ellenére volt ez így, hogy nagy-nagy szerencsémre mindig a jó dolgok voltak és vannak többségben az életemben.  amikor pedig még általános iskolába és utána gimnáziumba jártam, akkor ezt tetézte még az is, hogy a január 1. azt is jelentette, hogy hamarosan ismét be kell ülni az iskolapadba.  és akkor ne is beszéljünk az egyetemi évek őszi féléveinek vizsgaidőszakairól, amik januárban indultak be igazán.  utólag persze szép emlék mindegyik, de akkor sok fejfájást okozott ez is.

(közben eszembe jutott, hogy sok-sok újévi babona közül az, hogy ami az emberrel történik 1-én, az meghatározó lesz egész évben: tehát valószínű sok blogbejegyzést fogok írni... :-)

ennyi károgás és negatív előjel után az egyik legjobb alternatívának az ígérkezett, ha Feleségemmel az otthon meghitt környezetében töltjük az estét, de az élet itt is közbeszólt: úgy alakult, hogy még ezekben a pillanatokban is dolgozik és tette azt szinte egész nap, úgyhogy arra gondoltam, követem én is a jó példáját.  igyekeztem tehát az év utolsó napján kreatívan dolgozni, de ahhoz képest, hogy szinte egész nap itt ültem, meglehetősen kevés látszatja lett. :-)

éjfélkor azért megittunk egy üveg drága pezsgőt, a Himnusz alatt kívántam is szépet és jót és végszóként, valamint a cím "magyarázataként" szeretnék egy nekem nagyon tetsző köszöntéssel zárni, amit ma kaptam skype-on egy ismerősömtől.  (közben elindítottam a skype-ot és meglepődve látom, hogy milyen sok ismerős tette ugyanezt... ;-):

"Szilveszter alkalmából kivánom Neked és Családodnak, hogy 2008 legjobb napja legyen 2009 legrosszabbja!"

ÁMEN