2009/05/30

EZÜST

megvan az ezüstérem!!!

ezt csak az tudja igazán értékelni, aki végigkövette a csapat idei szezonját egész onnantól, amikor azt hittük, hogy a hetedik-nyolcadik helyért fogunk szenvedni vagy amikor kikaptak a lányok Kiskunhalason vagy Hódmezővásárhelyen.

meg persze azoknak fáj nagyon, akik szeretnék ezt a nagyszerű csapatot a dobogótól vagy az egész magyar kézilabdától minél messzebb látni.

én a magam részéről nagyon-nagyon örülök!!! :-)

2009/05/29

wifi

végre van wifi is a lakásunkban.  sikerült izzítani egy Linksys WRT54GL-t, ez a kategória legjobbja és mivel már volt vele tapasztalatom, nagyon hamar sikerült is működésre bírni plusz beállítani.  azaz már nem vagyok dróthoz kötve, végre az ágyból vagy a kertből is megnézhetem az e-mailjeimet vagy írhatok például blogot... :-)

2009/05/27

"ti vagytok a legnagyobbak"

másfél hete játszották Veszprémben a női kézilabda Bajnokok Ligája döntőjét. a 2002-es döntő után (akkor a Fradi játszotta - és veszítette el és amin szintén ott voltam), ismét magyar csapat, a Győri ETO részvételével.  a két mérkőzéses összecsapás nem indult túl jól, hiszen a győriek ásza, Görbicz egy teljesen tét nélküli mérkőzésen megsérült, ám a dániai első mérkőzésen egy bizakodásra okot adó kétgólos győzelem született.

így került sor a visszavágóra a fantasztikus Veszprém Aréna örjöngő közönsége előtt, már-már zágrábi hangulatban, viszont sajnos "zágrábi" eredménnyel.  az ETO hatodik nemzetközi kupadöntőjét is elbukta (új csúcsot beállítva ezzel), csak az elbukott döntők után már jól megszokott ünneplés marad nekünk magyaroknak: amikor mindenki úgy tesz, mintha a mi csapatunk nyert volna.  őszintén szólva én kifejezetten utálom ezeket a pillanatokat, valószínű azért, mert túl sok "adatott meg" belőlük azóta, amióta követem kézilabdát.  hisz' az egész "szerelem" rögtön egy ilyennel kezdődött: az 1995-ös elvesztett vb-döntő.  majd jött a "márakezünkbenvolt" olimpiai döntő 2000-ből, a már említett 2002-es bl-finálé és a 2003-as szintén már megvolt vb-döntő, hogy csak a legfájóbbakat említsem.

voltak persze sikerek is (Eb-arany 2000-ből, EHF-kupa diadal 2006-ból), meg ugye ismerjük a közhelyet, hogy az ezüst is szép, de ott Veszprémben az ünneplő ellenfelet és a "lefosott fejű" győri csapatot és az őket ünneplő közönséget fotózva mégis roppant dühös voltam.

pár nappal később ha nem is magyarázatot, de egy megfontolandó dolgot írt nekem egy már visszavonult kézis ismerősöm: "nem voltam felkészülve a kézilabda szellemi kihívásaira - mint, ahogy a magyaroknak tipikusan az a problémájuk, hogy nem hiszik el, hogy megnyerhetik, nyomásként élik meg a döntőket, ez egy bonyolult téma."

nekem is az a véleményem, hogy errefelé kellene az igazságot keresni és az amúgy általában kiváló szakmai munka mellett ezzel is foglalkozni, hátha nem lesz hetedik elvesztett döntő...

2009/05/18

2008.05.17.

egy évesek lettünk.  2008. május 17-én volt az esküvőnk, ennek az évfordulóját ünnepeltük tegnap Drága Feleségemmel. a múltkor már írtam róla, hogy milyen gyorsan repül az idő, hát ezt most is éreztük, hiszen mintha tegnap lett volna a nagy nap... 

pedig jó sok minden történt ezalatt az idő alatt, többek között az, hogy többé-kevésbé teljesen sikerült belakni és az ízlésünk szerintire formálni kis otthonunkat.  meg persze dolgoztunk is mindketten rengeteget, ám ennek ellenére mindig volt (és van is) időnk egymásra.

az évforduló megünneplése tökéletesen úgy zajlott, ahogy mi szeretjük: sokáig alvás (legalábbis Anita részéről ;-), punnyadás, csak egymással foglalkozás. délutánra azért találtunk magunknak egy kis teendőt a ház körül, de este megint az ünneplésé volt a főszerep: előbb elmentünk egy tök jó helyre vacsorázni, majd itthon pezsgővel, eperrel és a templomban kapott gyertya meggyújtásával zártuk ezt a szép napot.

kívánok magunknak még sok-sok ilyen évfordulót és mivel tudom, hogy Te is elolvasod, itt is elmondom, hogy SZERETLEK! :)

2009/05/14

dvb-t

vigyázat, kocka bejegyzés!!!

ma megcsapott a digitális televíziózás szele, illetve inkább egy kis fuvallata.  van egy szobaantennánk, amit még két éve vettem azért, hogy a 2006-os foci vb-t a kertben tudjuk nézni projektorral (sikerült is, felejthetetlen élmény volt), és ezt ástam most elő azért, hogy kipróbáljam, mire megy vele a laptopomban lévő tunerkártya (az akció valódi oka egyelőre maradjon titok...).

az eredménnyel elégedett voltam, korrekt képminőséget produkált az m1 és az rtl klub adásán, úgyhogy örültem egy sort.  mostanában olvastam pár dolgot a lassan beinduló digitális földfelszíni sugárzásról és mivel ez a tévékártya alkalmas ennek a vételére is, nyomtam egy próbát.  már majdnem a végére ért az állapotjelző csík, amikor egyszercsak megjelent a listán a Duna TV, a Duna TV II. (Autonómia TV) és az RTL klub adása, aminek nagyon örültem.  csatoltam is egy screenshot-ot, hogy milyen is a képminőség.

az öröm viszont egyelőre csak elméleti, mert ahogy olvasom, az adás még csak kísérleti, és teljes a káosz és a kavarodás annak vonatkozásában, hogy milyen csatornák legyenek szabadon, és mik fizetősen foghatóak.  úgyhogy a dolog kipipálva, szép és jó, de a dunatv meg az rtlklub (ez főleg!) nem köt le annyira, hogy ezért bármiféle beruházást eszközöljek, úgyhogy majd ha az Eurosport HD elérhető lesz ilyen formában, akkor elgondolkodom a továbbiakon.

2009/05/08

Dídzsé lettem

na nem kell megijedni, nem fogom nyergelni a korongokat, csupán arról van szó, hogy végre megoldást találtam egy régi problémára.  arról van szó, hogy amióta létezik cd, majd később dvd-írás, minden szart, amit letöltök (filmek, zenék) vagy előállítok (fotók, egyebek) mániákusan lemezre rögzítem.  még a cd-korszakban összegyűlt kb. 600 db lemezem (az első azt hiszem 1997-ben készült, egy osztálytárs cd-íróján :), majd ahogy jöttek a dvd-k, nem növeltem a számukat, hanem a legrégebbi lemezekkel kezdve, hatosával-hetesével dvd-re másoltam őket és az így keletkezett "üres helyekre" kezdtem el berakni a dvd-ket.

igen ám, de ilyen sok lemez rengeteg helyet foglal, mert azért illik valamilyen tokban tartani.  ezidáig a slim-tokos megoldást alkalmaztam, de egyszerűen annyi helyet foglaltak így is és nehéz volt keresgélni közöttük, hogy új megoldás után kellett néznem.  különböző tanulmányokban olvasni, hogy bármilyen hihetetlen, a legolcsóbb házi archiválási megoldás az, ha megvásároljuk az ár/kapacitás arányban éppen legkedvezőbb merevlemezt, majd azt szépen teleírjuk és berakjuk a szekrénybe, széfbe, stb.  sőt, ha ezt duplán csináljuk, akkor meglehetősen biztonságos is.  (főleg ha mondjuk az egyik példányt 50-100 km-rel odébb tároljuk biztos helyen... :-).  ennek ellenére én maradi módon továbbra is a dvd-s megoldásnál maradnék, ezért vásároltam egy 800 darabos "koffert".

ez sem kicsi, ránézésre olyan 60x30x15 centiméteres lehet, viszont kényelmesen, külön tokok nélkül elfér benne 800 lemez.  van benne 400 db műanyak tasak, számozva, felakaszthatóan, így a lemezek keresgélése is könnyen megoldott.  úgy gondolom, hogy ezzel életem végéig elleszek, hiszen a fent említett "sűrítés" miatt mire elérném a 800 db-ot, addigra úgyis megjelenik valami fejlettebb technika, és megint indulhat újra a lemezek gyártása. :-)


2009/05/07

Kapuzárás

nem kell megijedni :) nem nálam, sokkal inkább a népligetben, az első és második helyezett csapat rangadóján.  az előzményekről gyorsan annyit, hogy volt sok rendbontás a Fradi kézimeccsein és emiatt az a határozatt született, hogy zárt kapuk mögött, nézők nélkül kell a meccset lejátszani (http://handball.hu/2009/05/04/zarva_maradnak_a_kapuk/).

mivel már jópár éve fotózom és csak belső jegyeit mutatom a szurkolásnak :), szerencsére a zárt kapuk nem jelentettek akadályt, így ezen a mérkőzésen is dolgozhattam.  már a bejutás az objektumba sem úgy zajlott, ahogy szokott: a sajtóigazolványom számát felírták, elkérték a telefonszámomat (!) és megkérdezték, kinek dolgozom...    befele menet találkoztam a csarnok előtt várakozó szurkolókkal: sokan eljöttek a mérkőzésre csupán azért, hogy tudják a játékosok: ők ha egy picit távolabbról is, de ugyanúgy szurkolnak, velük vannak.

a meccs hangulata olyan volt, mint egy alacsonyabb osztályú találkozón: a labda pattogásától a játékosok "kommunikációján" át az edzők és a játékvezetők társalgásáig mindent lehetett hallani.  voltam már ilyen meccsen, de akkor is furcsa volt egy ilyen rangadón...  hiányoltuk azt is, hogy a meccs előtt nem mutatták be a játékosokat (nem volt kinek... :) és a gólszerzők nevét sem mondták be.

nem tudom hány újságíró szokott lenni egy ilyen meccsen, de valahogy az volt az érzésem, hogy a szokásosnál picit többen vannak, tisztelet a kivételnek, de gondolom voltak páran, akik csak annak adták ki magukat, hogy láthassák a találkozót.  ez egyébként nem volt annyira könnyű feladat, mert egy nagyon mogorva ember a kézilabda szövetségtől folyamatosan "járőrözött", kérdezősködött és minden teremben tartózkodót lefényképezett...  elképzeltem, ahogy utólag a kollégáival elemzik a képeket, hogy ez vajon szurkoló-e vagy újságíró... :-)

természetesen a srácok akik kint maradtak mindent beleadtak: elképesztő volt hallani a hangos szurkolást azokban a pillanatokban, amikor valamiért kinyitották a bejárati ajtót pár másodpercre.  úgy látszik ezt a játékosok is átérezhették, mert bár az ellenfél (ja még nem mondtam, Győri ETO) nagyon bénán játszott és egy szerencsétlen sérülés is közbejött nekik, sikerült egy bravúros 28-28-as döntetlent elérni.  és ahogy az kell, a lefújás után a csapat fogta magát és az edzővel együtt "kitörte" a zárt kapukat és kiment megköszönni a bíztatást.  ez a jelenet nekem még az eredménynél is jobban tetszett.

persze ennek ellenére nem szeretnék több ilyen zártkapus meccset, de hogy ezt hogyan lehetne kivitelezni, az nem ennek a blognak a feladata leírni...