2009/08/31

fejlődök

örömmel jelentem be, hogy tegnap hosszas szenvedés (telepítés, doksiolvasás) után megírtam életem első actionscript kódját.

persze nem kell rögtön valami csilivili flash alkalmazásra gondolni, csupán próbálgattam a javascript - flash kommunikáció lehetőségeit, hátha egyszer jól jön. :-)

a "jó pap holtig tanul" elv alapján nem szeretnék itt megállni. ha időm engedi, igyekszem jobban elmerülni benne, hátha egyszer még az önéletrajzomba is beírhatom eme képességemet. :-)

2009/08/25

ismét mi vagyunk a "legnagyobbak"

vasárnap egy várva várt esemény, a magyarországi rendezésű junior eb (akik nem ismernek: kézilabda és nők :-) döntőjén voltam fényképezni.  hozzátartozik, hogy az eb 10 napja alatt ez volt az első és egyben utolsó nap is, amikor a helyszínen voltam (a többi napról a handball.hu kiváló stábja tudósított), ezért szakmai szempontból nem feltétlenül mérvadó, amit gondolok.

az is biztos, hogy sokan megköveznének, ha olvasnák soraimat, de ennek ellenére úgy gondolom, hogy a norvégok ellen elvesztett döntő ismét egy kisebb pofon volt nekünk kézilabdarajongóknak.  májusban már írtam az elvesztett döntőkről, ezért nem akarok ismételni, de hazafelé utazva megint elgondolkodtam azon, hogy vajon mi lehet az oka ennek?

persze magyarázatom továbbra sincsen.  a norvég csapat nagyon jó volt, biztos vagyok benne, hogy jópár arccal találkozunk közűlük mondjuk Londonban 2012-ben (feltéve ha a magyar csapat egyáltalán kijut...), de könyörgöm, mi is kurva jók voltunk, egyrészt mindenki mást megvertünk, másrészt a csoportmeccsek során döntetlent játszottunk velük.  mondom, nem voltam ott azon a mérkőzésen, de kötve hiszem, hogy a tegnapi győri hangulatnál jobb atmoszféra lett volna.  félidőben ugyanúgy egy góllal vezettünk, aztán jött 20 perc a második játékrészből és máris -5 volt az állás.

persze ahogy az ilyenkor a jól megszokott forgatókönyv szerint alakulni szokott: jött a magyar feltámadás, csak már későn.  miközben vártuk az éremátadást, csak az járt a fejemben, hogy ha egy csapat vissza tud jönni ötgólos hátrányból, akkor egyrészt hogyan kerül oda, másrészt miért akkor jön vissza, amikor már késő?!?!

ez a fiatal csapat arra lett "kihegyezve", hogy ezt az Eb-t megnyerje, bárhogyan is szépítjük a dolgot.  szándékosan a megengedett maximális életkornál fiatalabb csapattal vágtak neki úgy, hogy erre az eseményre érjen össze a társaság.  és sikerült is, láthatóan tökéletes csapatunk volt/van, ahogy már oly sokszor azalatt az idő alatt, amióta követem a kézilabdát.   csak ne kellene azt a rohadt döntőt mindig lejátszani.  (mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy pl. Pars Krisztián is jelenleg a legjobb kalapácsvető, csak ne kellene a selejtező után döntőt is dobni...)  és pont ezért is lett volna talán egy "szimpla" junior eb aranynál több, ha sikerül, mert úgy folytatódhatott volna ezeknek a nagyszerű játékosoknak a pályafutása, hogy tudják: rajtuk anno nem fogott a "magyar átok".  :-(

amiben egy kicsit talán mégis különbözött a korábbiaktól ez a kudarc, az az volt, hogy bár láthatóan megviselte a csapatot a vereség, az éremátadás pillanatában mosolyogtak a lányok és úgy látszott, tényleg örülnek a második helynek.  aminek persze a károgáson túl én is tényleg örülök, leginkább azért, mert talán azt jelenti, hogy pár évig még biztosítva van a világszínvonalú kézilabda Magyarországon.

2009/08/21

ízirájder öccsém

na, tegnap egy újabb "részfeladat" került kipiálásra az életemben: vezettem kispolákot. :)

hozzátartozik az igazsághoz, hogy amikor gyerek voltam, a családnak volt egy, de akkor még olyan kicsi voltam, hogy a "vezetés" maximum annyi volt, hogy Édesapám ölében ülve fogtam a kormányt. :-)

na de tegnap!!!  Feleségem Nagymamájának van egy működőképes darabja, amivel rendszeresen jár is.  ezt kaptam kölcsön egy körre, illetve vittem el őt vele A-ból B-be.  az első furcsaság az volt, amiről eddig nem tudtam: az önindító és a slusszkulcs ennél a típusnál még elkülönül egymástól: a kulccsal csak a gyújtást kell ráadni, az önindító karja a kézifék mellett van.

miután beröffentettem a járgányt, és megismerkedtem a sebességváltóval (1-4+R :-) már indulhattunk is.  a kocsiban nem volt sok hely, sőt a pedálok már-már zavaróan közel voltak egymáshoz, de ennek ellenére meglepően jól húzott a kisautó és pont emiatt kellett elég rendesen taposni a féket a lassításnál. :-)

természetesen nem hagyhattam ki a "túra" végén a fotózkodást sem. :-)

2009/08/17

2 nap 6 mérkőzés

ez a hétvége ismét meglehetősen eseménydúsra sikerült, igaz most gyakorlatilag nem mentem sehova.  ugyanis Dabason rendezték a nyári felkészülési tornák egyik legrangosabbját, a Szabella-kupát.  mivel a handball.hu majdnem teljes stábja Szombathelyen volt a junior eb-n, rám várt a kupa hat mérkőzésének fotózása és az eredményekről való tudósítás.

bár a dabasi sportcsarnokban köztudottan rosszak a fényviszonyok, nem indult rosszul a program, tudtam pár jó képet készíteni és ha tudósításokat nem is, de az eredményeket percre pontosan sikerült megjelentetnem.  mindez annak volt köszönhető, hogy eléhető volt a csarnokban egy viszonylag gyors vezetéknélküli internet.

sajnos a vasárnap már nem volt ilyen kellemes, egyrészt kétszer annyi, négy mérkőzés várt rám, meleg(ebb) is volt és legnagyobb megdöbbenésemre az internet is "elment"... :-(  kénytelen voltam mobilinternetet használni, ami a csarnokban jól működik, kivéve a pálya szélét, ahol tartózkodtam.  ennek köszönhetően kb. úgy nézett ki a program, hogy 1 félidő fényképezés, 1 félidő szerencsétlenkedés a mobilinternettel és a képek/eredmények felizzadásával.

persze mindezek ellenére azért érdemes volt ott lenni, hiszen láthattam 4 jó (illetve jó úton haladó :) csapatot, 6 színvonalas mérkőzést és sok rég nem látott ismerőssel találkoztam.


2009/08/02

hosszú "hétvége"

hát ismét egy mozgalmas "hétvégén" vagyok túl...

pár hete, teljesen véletlenül, egy fórumbejegyzésben értesültem róla, hogy Markus Schulz ismét Magyarországon lép fel. mivel a múltkori fellépése maradandó élményeket hagyott bennem, nem volt kérdés, hogy szeretnék elmenni. már vettem is a jegyet, sajnos most csak egy darabot, mégpedig a rio summer festival nevű rendezvényre, melynek csütörtöki napján lépett fel Markus.

előzetesen nem sok jóra számítottam, egyrészt azért mert elképzelni nem tudtam, hogy az októberi bulit felül lehet múlni, másrészt ugye milyen már egyedül elmenni bulizni, harmadrészt meg bár sose voltam, nem sok jót vártam a rio nevű helytől.

így indultam hát neki az éjszakának, és olyan hajnali egy körül meg is érkeztem. akkor épp ATB játszott. a hely nem volt olyan rossz, mint amire számítottam, bár a táncteret nem igazán lehetett megközelíteni, akkora volt a tömeg, mindenki tombolt. én vettem pár sört és közben járkáltam fel-alá, nézelődtem. ATB nem volt rossz, de egyelőre még nem volt meg a hangulatom az ugrabugráláshoz, ráadásul nem akartam elfecsérelni az erőimet, ezért még egy hosszabb sétát is tettem a rio körül, pont úgy, hogy kényelmesen visszaérjek, mire Markus megérkezik.

így is lett, ahogy a programan meg volt írva, fél három körül megjelent a pult mögött és rövid közös bohóckodás után átvette az irányítást. szerencsére eddigre már kevesebben maradtak a tánctéren így kényelmesen elfértünk és ahogy pörgette fel a hangulatot Schulz, úgy kezdtem én is azt érezni, hogy ebből még akár egy nagyon jó buli is összejöhet.

össze is jött, nem is kicsit. anélkül, hogy megismételném az októberben leírtakat, inkább csak annyit mondok, hogy amiket akkor írtam, azt olyan másféllel vagy kettővel szorozzuk meg. ;-)

szinte észre sem vettem és már világosodott, majd újabb pár "pillanat" és csak azt vettük észre, hogy szinte besüt a hajnali napfény a buliba, de ennek ellenére még nem volt vége. Markus látta, hogy a közönség abszolút "pörög", és ennek megfelelően ő is teljes lelkesedéssel nyomta tovább (a twitterjén később ezt írta: "just woke up from an incredible morning in Budapest. Sunrise next to the Danube while playing Perception, Nothing At All and Dakota tracks."). egyszerűen nem akartam elhinni, hogy én még itt vagyok és hogy milyen jól érzem magam. :-)

még most sem tudok a korábbi (nem túl bő) buli élményeimből olyat mondani, ami ilyen későn, kb. reggel hatkor fejeződött be és főleg ennyire jól sikerült. biztosan van aki ezt elolvasva azt gondolná, hogy tuti beszedtem valami "partidrogot" vagy egyszerűen csak jól berúgtam, de nem. még az ATB alatt megivott söröm volt az utolsó, onnantól egész egyszerűen a zene és a hangulat "kábított". :-)

update: nem bírom megállni, hogy ne tegyem be ide a telefonommal készült kis videót, a hangulat érzékeltetésére:




persze ennek másnap megvolt a böjtje, hétkor kerültem ágyba és fél 10-kor már keltem is, mentem dolgozni. a munka még ment is, de délutánra nem sok erőm maradt.

pedig túl sok pihenésre nem volt időm, hiszen szombat hajnalban várt rám egy újabb kihagyhatatlan esemény, a Balaton-átúszás. hajnali ötkor indultunk, hogy korán el tudjak indulni, nameg hogy elkerüljük a szokásos hétvégi M7-dugókat (erről is van markáns véleményem, egyszer ha nagyon sok időm lesz majd postolok).

mivel ez volt az ötödik úszásom, már minden a begyakoroltak szerint ment (de azért nem lennék én, ha nem hagytam volna otthon az előre kinyomtatott nevezési lapomat :-), nem sokkal hét után tettük le a kocsit Balatonbogláron, majd kis kászálódás után már a kompon is voltam. a szokásos bevezető procedúrákon (nevezési lap kitöltése - mivel otthonhagytam, orvosi vizsgálat, regisztráció, csomagfeladás, fényvédő krém) hamar túlestem, és csak az okozott kisebb bosszúságot, hogy az amúgy is magas 3900 Ft-os nevezési díj kifizetésekor a hölgy mindenkivel faarccal közölte, hogy nem tud visszaadni 100 Ft-ot... tessék csak utánaszámolni, mit jelent ez... na mindegy, miután kidühöngtem magam, kezdődhetett is az úszás.

sajnos már az indulásnál lehetett érezni, hogy nagyok a hullámok és bár nem szemből jöttek, engem (és később kiderült, hogy másokat is) nagyon zavartak, sokszor az volt az érzésem, hogy nem is úszom, csak kapálózok mint egy vízbe esett kutya... :D azért ha lassan is, de csak jöttek a bóják, sajnos megint megtréfáltak velük a szervezők, mert bár a nagy piros kockák jelezték az egész kilométereket, szerintem nem szerencsés a 2500 méteres bójának egy olyat betenni, amin rajta van egy 3-as szám, vagy a 3500-asnak egy olyat, amin egy négyes. :-) ezen kívül az 5 km-es piros kocka, ami után elvileg ugye már csak laza 200 méter lenne hátra, nagyjából 4500-nál lehetett...

na de sebaj, csak célbaértem, mégha minden idők legrosszabb saját eredményét úsztam is. az igaz, hogy a felkészülésem ezúttal is csak egy távúszásból állt, de azt hiszem sokmindent elmond, hogy ezen a bajai úszáson, melynek távja ugyanekkora volt, majd' fél órával jobb időt "repesztettem". meg különben is, jobb időt úsztam, mint Madár. :D :D

a célbaérés után is minden rendben ment, tetszett, hogy nem voltak kígyózó sorok (kivéve persze a kompra várókat, de aki inkább úszás után kompozik, az meg is érdemli...), kaptam pólót, buktát és miután összeszedtem a csomagjaim, indulhattunk is haza.

mondanom sem kell, hogy mindezek után a mai nap leginkább a pihenésről és a semmittevésről szólt, de azért hogy legyen valami említésre méltó is, délután beiktattunk a programba egy kutyafürdetést. ennek képeivel zárom mai postomat.