2010/02/02

Szánkó

Nem is olyan rég panaszkodtam, hogy nincs hó és hogy ez milyen rossz.

Most úgy adótott, hogy mégis van olyan szerencsénk, hogy tisztességes mennyiség esett a múlt héten és úgy néz ki, hogy talán a szokottnál hosszabb ideig meg is marad (bár épp az előbb már mondták a tévében a "jó hírt", hogy emelkedik a hőmérséklet...).

A környezetemben mindenki utálja a havat. Merthogy takarítani kell. Meg csúszik. És tényleg, ha leesik pár centiméter hó, hosszabb-rövidebb időre megbénul az ország. Egymásba szaladnak az autók, elcsúsznak a nyugdíjas nénik, elzáródnak a falvak, befagynak a váltók. Mindezek ellenére én imádom a havat, a hóesést és mindig hatalmas örömmel tölt el, amikor nagy pelyhekben szakad és azt kívánom, bárcsak sose állna el sose olvadna el.

A hótakarítás fárasztó tényleg. De kinek nem esik jól egy kis mozgás a téli punnyadás közepette? Őszintén mondom, nekem jólesett a hétvégén.

De az igazi öröm mégsem ez volt, hanem az, hogy kb. tíz év után ismét szánkón csúszhattam. A környékünkön nem igazán vannak dombok/hegyek, így a szánkózás kevésbé környezetbarátabb módját választottuk: egy vontatókötéllel a kocsi után kötöttük, feleségem ült a volánnál, én meg a szánkó tetején élveztem a száguldást. :-)

Az, hogy milyen volt, a csatolt videó talál érzékelteti. Mindenesetre én egyelőre nem akarom, hogy olvadjon...